Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
366 T A N Ü G Y. Ferencz, czírazetes kanonok, volt jezsuita. Tóth Wolfgang, helyettes direktor, az aesthetika I. professzora, pécs-egyházmegyei pap. Az aesthetika II. tanára Schwärtzl Zsigmond piarista. A grammatika I. tanára Csonka János, világi. A grammatika II. tanára Baldl József, volt jezsuita. A grammatika III. tanára Weissengruber Károly, világi. A parva csak 1777. márczius 8-án nyert tanárt Kardos Mihály, világi személyében ; addig a princzipiával (grammatika III.) volt egyesítve. 1784- ig nem történt lényegesebb változás : a pontosan vezetett naplóból kitűnik, hogy a tanintézet tudományos értéke, a fegyelem, a buzgó vallásos szellem s ezekkel együtt jó hírneve régi nagyságában maradt. 1784. julius 6-án érkezett meg Pécsre II. Józsefnek a tanintézetek reformjára vonatkozó rendelete. Mily szellem hatotta át e rendeletet a magyarság és a vallás iránt, egy-két pontjából is kitűnik. 1. §. Az 1784. év nov. 1-től egy fiú sem vehető föl a latin iskolába, ha németül olvasni és Írni nem tud. 12. §. A ki ösztöndíjat kap s nem tudja a német nyelvet, az köteles azt minél előbb megtanulni. 16. §. A gimnáziumban 3 év elteltével a latin nyelv német nyelven taníttassék. 6. §. A lelkigyakorlatok megszüntetendők ; a havi gyónások negyedévenkéntiekre szállítandók le ; a Mária-egyesületek és társulatok füloszlatandók ; az akadémiai szent beszédek elhagyandók; a tanszakoknak és az iskolák védőszentjeinek ünnepei eltörlendők stb. 8. §. A nyilvános tánczmulatságok- és színi előadásoktól a tanulóifjúság vissza ne tartassék. 1785- ben a Győrből Pécsre helyezett jogakadémia kiszorította a gimnáziumot kényelmes otthonából és különböző helyeken kényszerítette zsel- léreskedni; a tanári kar kiválóbb tagjai az akadémiában nyertek alkalmazást; a II. József rendelete által úgy is meglazult fegyelmet, az akadémikusok példája tovább bontogatta. Bizonyítja ezt ama botrányos eset, mikor a tanulók majális alkalmával egy szentet ábrázoló szobor fejét letörték és ezzel tekéztek. E botrányos tény volt az egyik oka, hogy az akadémiát 1802-ben Pécsről Győrbe visszahelyezték. A főigazgatóság is az akadémiát követte, sőt a gimnázium is elvesztette főgimnáziumi czímét, bár osztályainak száma és tanárai megmaradtak. Régi díszes és alkalmas helyiségét, a jezsuita kollégiumot sem nyerte vissza, mert ezt meg kaszárnyának, később kórháznak használták. Ily állapotban maradt a gimnázium 1803-ig s úgy látszik, legalább a fölsőbb tanhatóságnak nem a legnagyobb megelégedésére, mert a főigazgató, Paintner Antal 1813. április havában felelvén a márczius havi jegyzőkönyvre, a többi között így nyilatkozott : „Mire nézve örvendek, ha mint reményiem, a legközelebbi tanévben a cziszterczi atyák fogják átvenni a pécsi gimnáziumot, hogy végre Isten irgalmánál fogva megszabaduljak a sok kellemetlenségtől, melyeket nekem utóbbi években halmozott mennyiségben okoztak. “ Paintner főigazgató e reménye 1815-ben teljesült. A pécsi gimnáziumot átadták ugyan a cziszterczi rendnek 1813-ban, de a tanszékeket tényleg csak az 1815/16-ik iskolai évtől tölthették be a rend tagjai. A kir.
