Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N U G Y. 343 abszolutizmus alatt azonban az édes hazai nyelv ismét csak tűrt nyelv volt a német és horvát mellett, míg 1860 óta kizárólag magyar lett a tanítási nyelv. Ez iskola Krauze Nándor vezetése alatt kezdett jelentőségre emelkedni, kinek szorgalma, pontossága s a közönség előtt való kedveltsége csakhamar keresetté tette ez intézetet s ennek tulajdonítható, hogy számos, a belvárosban lakó szülő is Krauzehoz járatta gyermekeit. Legkiválóbb érdemeket szerzett magának Krauze a magyarosítás által, mely nemes misszióban hathatósan támogatta őt Pucher Gusztáv budai külvárosi prépost-plébános. E két férfiú hazafias törekvése annál is inkább elismerést érdemel, mert a budai külvárosrész horvát (bosnyák) anyanyelvű lakosságának megmagyarosításában ők voltak úttörők. 1868- ban, az iskolai törvény megalkotása után, ez iskola is községivé váltAAz iskolába járók száma ez időtől rohamosan emelkedett. 1881-ben Krauze helyén Rozsics Sándor lett az igazgató s ekkor a sörház-utezai és fölső- vámház-utezai iskolák egymástól teljesen külön váltak. Ez elkülönítés folytán a tanulók létszáma 320-ra apadt! később azonban ismét szaporodott az iskolakötelesek száma. 1893-ban a tanulók száma 715, 1896-ban már 858 volt. Régebben itt tanítottak: Bodonyi Nándor, Krauze Nándor, (1847—1882), Mayer István, Seregly Ödön, Rang N., Kverquarics István, Szivér János, Somogyi Ferencz, Czury József, Repics Vincze, Mendlik Alajos, Ilarka Mihály. Később (1860—70 között) : Fuchs Ádám, Szigriszt Krisztina, Schneider István, Ruzsinszky Alajos, Halász Károly, Liebbald Béni, Reberics Imre és Krauze Jozefa (mint kézimunkatanítónő). A 70-es években : Horváth Béla, Klesch János, Szvácsek Mihály, Szelman Győző, Borsy György, Rozsics Sándor, Czink Róza, König Emma, Kelemen Katalin. A 80-as években : Sirisaka Andor, Dobra Imre, Leordinay Gizella, Nyers Angyalka, Koszőr Mari, Gerdenics Rizajés Jäger Lenke. Időközben mint helyettesek itt működtek: Petz Mari, Schunk Emilia, Kónyi Etel, Abendhauser Mari és Körösi Erzsi. A jelenben itt tanítanak : Skolnik Géza, Kasza Ferencz, Mussong Vincze, Rozsics Sándor igazgató, Germán István, Dillmann Antal a fiú- és Áronfy Ilona, Borsyné-Bató Anna, Döméi Sarolta, Wiener Anna, Mussong Józsa (helyettes) és Reizner Teréz a leányosztályokban. Fölsö-vámház(széles)-utczai közs. fiú- és leány-népiskola. A budai külvárosrész lakosságának gyors szaporodása, nemkülönben az 1868. évi népiskolai törvény életbelépése folytán az iskolakötelesek száma oly rohamosan nőtt, hogy az 1869-ben alakult községi iskolaszék, különösen ennek két tagja : Vutkovich Sándor volt főgimnáziumi tanár és iskolaszéki jegyző és Kovacsics Károly csizmadia-iparos, városi biz. és iskolaszéki tag sürgetésére Pécs szab. kir. város közönsége, valamint a városi tanács is belátta, hogy e városrészben fönálló sörház-utezai iskola mellett még egy második iskolának fölállítása is szükséges ; így elhatározta a fölső-vámház-utezai népiskola építését. 1870—71-ben a város egy földszintes házat vett, a hol az első két osztályt ideiglenesen elhelyezte. Utána való évben ismét két osztályt szerveztek, melyeket bérházban helyeztek el. Az így elszórt osztályok a tanítási eredményre hátrányos befolyással lóvén, a tervbe vett építés eszközlése czéljából — miután Pécs
