Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
341 T A N Ü G Y. A testedzés és testgyakorlás rendszeres keresztülvitele már a 70 es évek elején megkezdődött Hommerich Károly jeles tornamester, később pedig az osztálytanítók vezetése és f'ölügyelete alatt. A rajzoktatás, melyben eddig csak az részesült, a ki ezt maga óhajtotta, ugyan ez idő tájban a III. osztálytól kezdve minden tanulóra köte- lezőleg mondatott ki. 1876/77-ben Szombathy Károly az V. osztály, Mihálovics Antal pedig a VI. osztály önálló tanítójává lett; Szombathy Károly 1881-ben nyugdíjaztatván, helyére az V. osztályba Szvácsek Mihály választatott meg az iskolaszék által. 1883-ban emeltetett a régi boltíves, egészségtelen és rozoga épület helyén a mai palotaszerü, 2 emeletes épület 11 teremmel és egyéb más helyiségekkel. 1883/84-ben Gungl János zenetanító megbetegedett, kit Petz István helyettesített. — 1884/85-ben Iloffer Károly vette át a zenetanítást. Ez idő óta a rendszeres és alapos oktatás következtében a zeneiskolában szép haladás tapasztalható. Utóbbi évtizedben Hoher mellett még Lőhr Vilmos és Thuma József is tanítanak. 1886-ban Varga utódául Schneider Istvánt, belv. tanítóul pedig Borsy Györgyöt választót! ák meg. 1891/92-ben Reberics Imre polg. leányiskolái igazgatóvá, Schneider István pedig az összes közs. intézetek fölötti föl ügyelő-igazgatóvá lépvén elő, az intézet igazgatótanítójául Repics Vincze, osztálytanítókul pedig Sirisaka Andor és Dobra Imre választattak meg. Belvárosi községi leányiskola. A század elején már találunk a belvárosban, a mai kir. főreáliskola helyén, két osztályból álló leányiskolát tanítónők vezetése alatt. Ez iskolában a növendékeket csak vallástanban, kézimunkában, olvasás-, irás- és csekély számolásban gyakorolták. Sok bajt okozott a hatóságnak — mondja egyik okmány — a tanítónők súrlódása, sőt nem ritkán az összeférhetetlenségig fokozódó egyenetlensége, mi csak akkor szűnt meg, a mikor az intézet vezetését férfiúra bízták. 1825-ben járt ide az I. osztályba 204, a 11. osztályba 269 növendék. 1846-ban már csak 197, 1848-ban csak 186 volt a növendékek száma. 1845-ben a városi hatóság a III. osztály megnyitását határozta el. T5z intézetnél az első tanítónők Fábriczy Klára és Simon Anna voltak. Később Stefánovics Klára, Szigvárt Katalin, Ilaksch Ágnes és Haksch Mátyás tanítottak itt. 1854-ben ez intézet megszűnt. A belvárosban lakó szülők később kénytelenek voltak leánygyermekeiket vagy az apáczáklioz, vagy a költséges magánintézetekbe, vagy pedig a távol eső külvárosi iskolákba járatni s ennek következtében maguk kérelmezték egy, a belvárosban fölállítandó községi leányiskola szervezését. A város közönsége méltányolván e kérelmet, 1889-ben megnyitotta
