Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N Ü G Y. 337 36—37-ik évben Németh helyett Benkót, 37—38-ban pedig Benkó helyett Városi Boldizsárt találjuk a kezdő osztályban. Ugyancsak az 1837-ik évről keltezve találjuk az első nyomtatott érdemsorozatot. Az 1842/43-ik évben a zeneiskolában egy rendes és egy helyettes tanítót látunk működni. 1844-ben Kunszt Tamás igazgatása alatt már mindenrendü évi kimutatást magyar nyelven szerkesztettek, még a rajz- és zene-kimutatásokat is. 1844/45-ik évi nyomtatott értesítő szerént a pécsi királyi nemzeti főbb iskolába járó ifjúság száma 454, az egész rajzoló iskolabeli ifjúságé pedig 139. Beleértve a normálistákat, gimnázistákat, legényeket és inasokat is. Ez évben már Jusséi helyett Wimmer Ede a zenetanító. Az 1845-ik évben a magyar kir. helytartótanácsnak 25.224. szám alatti rendelménye értelmében, miután „ő szentelt felsége a korunk növendékségét mind erkölcsös, mind tudományos oktatásban és hasznos művészetekben a honi ipar emelkedésére s általa hazánk óhajtott fölvirág- zására kimíveltetni óhajtván, újabb iskolai rendszert a legkegyelmesebben fölállítani méltóztatott“ — a városi hatóság, az iskolafölügyelői képviselővel, igazgatóval és tan. testülettel vegyes ülést tartván, a következő határozatokban állapodtak meg: 1) a IV. osztály már a következő tanítási évben újból megnyitandó ; 2) egy tanító 100 gyermeknél többet nem taníthat ; 3) a leányiskola egy III. osztálylyal kibővítendő ; 4) egy a tanodái ügyekben jártas és értelmes iskolagondnok (kurátor) választandó és 5) a zugiskolák eltörlendők, a zugtanítók pedig vizsga letételére kötelezendők. 1846-ban már foganatosíttatott a határozatok egynémelyike, a menynyiben a IV. osztály csakugyan megnyittatott. 1848-ban, valamint 49-ben már nem tanították a mi kir. nemzeti főbb tanodánkban a latin nyelvet, épúgy kiküszöbölve látjuk a német nyelvet is, tán csak azért, hogy már a legközelebbi jövőben annál nagyobb hatálylyal foglaljon tért. Szabadságharczunk lezajlásáig tart ez iskola történetének ama korszaka, mely a sok küzdelem s ennek czéljai folytán előálló rendszer- változás következtében magán viseli, ha nem is a hanyatlásnak jellegét, de minden esetre felekezeti érdekek legyezgetését és azok érvényesülésének elősegítését ; látjuk ugyan, hogy szigorú fegyelem lengi át az ifjúságnak nevelését, mindazonáltal annak szervezete egészben véve még mindig nem emelkedett föl a kellő színvonalra. Újabb korszak állott be az ötvenes évek elején, mely korszak, mintha feledésbe merítette volna a multat rendszerével és minden emlékével együtt. Az iskolaépület fogházzá (puttonyos házzá) lön átalakítva, melyben a szabadságért küzdő hazafiak csörtették bilincseiket és így az iskola kiszorult sajátjából s az osztályok elszórtan részint a püspöki épület udvari helyiségében, részint magán épületekben helyeztettek el ; mikor pedig visszafoglalhatták újra otthonukat, nem ismertek önmagukra többé, idegenek lettek saját házukban, mert úr lett abban az idegen. 22
