Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

327

T A N Ü G Y.

megállották helyüket és következetesek maradtak ama forró óhaj keresztülvitelében, hogy a pécsi tanítóképező hamvaiból föltámadjon. Hogy ez óhaj teljesült, Girk György akkori pécsi püspöknek köszönhetjük. Sok utánjárás eredményeként 1855. decz. 14-én az intézet fölélesztése kimondatott. Ugyancsak Girk kezdeményezte a képző javára a gyűjtést, melynek eredménye 20-ezer frtot megközelítő összeg volt. Az intézet 1856. évi október 15-én újból megnyílt. A helyiségek az alapító-levél szerént a Pécs városi főelemi iskolaépületben voltak. 1868-ban nyerte tulaj donképeni otthonát a lyceumi épületben. A külső és belső szervezetében egészen

Szauter Antal.

megifjodott tanítóképezőbe igazgatóul Dobszay Antal pécs - belvárosi plébános, képzőtanárul pedig Szauter Antal székesegyházi karkáplán neveztetett ki, miután ez utóbbit a megyés püspök saját költségén Bécsbe küldötte, hogy ott az új tanítási módszerrel megismerkedjék. Mendlik Ágoston a hitoktatással, Scliuszter Antal papnevelői alkormányzó a szépírással, Schmidt Péter székesegyházi orgonista a zene és Pfilf Máté városi rajztanár a rajz és méréstan tanításával bízattak meg.

Az újonnan szervezett intézet iránt táplált jó indulat tettekben nyilvánult. A kormány a képzőtanárok díjazását 735 írtban megajánlotta és