Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
302 BARANYA NÉPEI. az első haj fonatot, mely a homloknál legszélesebb, 25—27, a hátsót, mely a nyaknál legszélesebb, 35—37 (mindig páratlan) ágból fonják ; a fonatok végét a fej búbján tűzik össze s ide helyezik a koszorút, vagy virágbokrétát. Nyakukon ugyanannyi gyöngysor és ezüst tallér-füzér van, ugyanolyan törökös mellénykét viselnek, mint az asszonyok, csakhogy fekete atlasz-szoknya helyett igen díszes patyolat-inget hordanak, mely a két csipelyen föl van tűzve, hogy az alatta levő gazdag hímzésű, fehér alsószoknya jobban kilássék. Leányoknál elmaradhatlan még a díszes tarka selyem-kötény. Télen a leányok csipelyig érő fekete prémes posztó-bundákat viselnek. A nők és leányok, az ünnepnapot kivéve, egészen keletiesen bekötött fejjel és arczczal járnak és dolgoznak még a legnagyobb hőségben is, úgy, hogy csakis a szeműk látszik ki. A duna-vidéki sokaczok ruhaviselete 1893-ban II. Vilmos német császár és Albert szász király figyelmét és érdeklődését is fölkeltette. A fejedelmek Albrecht főherczeg baranyai uradalmában vadásztak s ez alkalommal megtekintették a mi sokaczainkat. A német császárnak igen megtetszett a sajátságos öltözék s nem győzte dicsérni a festői látványt, melyet a sokaczokból összeállított kép nyújtott neki. A sokacz mind róm. kath. és igen buzgó és vallásos ; a templomba nagyon szeret járni. így például az izsépi plébánia-templom 3 kilóméternyire van a községtől, az O-Duna partján s nincs télen az a sár, az az esős, vagy hózivataros idő, hogy vasár- és ünnepnapon e nagy templomot legalább is kétharmadában meg ne töltenék. A böjtöt szigorúan megtartják, daczára, hogy a böjt szigora újabb időben enyhítve van, mégis sok sokacz-ház az egész nagyböjtben nemcsak húst, de még zsírosat sem eszik. A fele böjtöt pedig jóformán az egész nép ma is szigorúan megtartja. Gyónását — kevés kivétellel — mindannyi elvégzi, sőt az asszonyok többször is járulnak évközben a szent gyónáshoz. Őseiktől rájuk maradt szokásokat a legnagyobb pontossággal megtartják. Ilyen régi szokások a keresztelés, halálozás, de főkép a lakodalmi ünnepélyeknél fordulnak elő. A keresztelésnél a régibb időben a komákat nem változtatták : a ki az első gyermeknél volt, az maradt a többinél is ; de most már változtatják úgyszólván minden gyermeknél. Mikor a gyermek megszületett, tudtára adják a már előre fölkért keresztatyának és keresztanyának, hogy mikor lesz a keresztelés. Ha a gyermek fiú, a keresztatya maga viszi a templomba a bába kíséretében ; ha leány, a keresztanya. Mikor a gyermeket a keresztelésről haza hozzák, legelőször is az ágy alá teszik egy pár perezre s csak azután adják az anyának át. Míg a gyermekágyas anya fekszik, addig a keresztanya hoz számára eledelt : rétest, pogácsát, csibe-, vagy sertés-húst, bort, pálinkát ; de az anya többi nőrokonai is folyton hoznak eleséget, úgy, hogy jóformán teljesen ellátják élelemmel, míg föl nem kel, a mi rendesen 8 nap után
