Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

294

BARANYA NÉPEI.

időszakokban : A menyasszony művirágokból és szalagokból kombinált koszorút tesz fejére, sötétkék posztóból készült hosszú bekecset vesz magára, mely magyarosan van sujtásozva, fekete prémmel díszítve és báránybőrrel bélelve. Könnyű virágos szoknyát húz föl, lábacskáit sokszínű virágokkal díszített gyapotharisnyákba és piros szalagokkal, fénylő pillangókkal ékesített czipőkbe bujtatja. Derekát pedig finom szőtt patyolattal köti át.

A férfinép viselete a mohácsi sokaczoknál és magyaroknál csaknem megegyező. Nyáron gatyában, ingujjban és kék posztó-mellényben járnak, vállukra nem valami gazdagon kivarrt szűrdolmányt vetnek, lábukra pedig fekete marhabőrből készült, otromba csizmákat húznak. A vörös szijjazatú bocskorokat csak hétköznapon hordják. A kalapviseletben azonban van különbség : a sokaczok kerek, de szélesebb karimájú, durva, fekete szőranyagból készült kalapot viselnek ; a magyarok másalakú s finom anyagból csinált kerekebb kalapot hordanak. De az is igaz, hogy a magyar földmíves, különösen a legénynép még nyáron is jobban szeret egészen kék posztóban járni, mint a sokacz. Hanem ha a sokacz legény esküvőre megy, akkor ő is felölti az apjától örökölt és a menyasszonyéhoz hasonló bekecsét ; kék nadrágot húz, melyen a sok csíkú, piros suj- tás díszeleg, a lábán pedig ilyenkor mindig csizmát hord.

De térjünk át a dályoki, izsépi, mároki és darázsi, ez egyfajú duna- vidéki sokacz nép ismertetésére.

E sokacz nép erőteljes, magas, szép keleti typus ; jóformán mind barna s csak kivételkép találunk egy-két szőkét. Kár, hogy e nép faj veszendőben van az egy gyermekes-rendszer miatt.

E sokacz nép szereti a munkát, földjeit igen jól műveli, a hajnal hasadása már a mezőn találja a munkában. Az elkülönítés előtt legfőbb jövedelmét a szarvasmarha-, juh- és disznó-tenyésztésből merítette s így a földekre, daczára, hogy kitűnő minőségűek, nem nagy gondot fordított; de most a föld lévén úgyszólván egyedüli jövedelmi forrása, azt szorgalmasan és czélszerüen munkálja. Van ugyan most is egyes gazdagabb háznak 30—40 drb szarvasmarhája, 4—500 drb birkája, 30—40 drb sertése, de a szegényebbek csak 4—10 drb sertést hizlalnak, ebből a ház számára visszatartanak a mennyit szükségesnek gondolnak, a többit pedig eladják. Egyáltalán a sertés-tenyésztés képezi ma a sokacz népnek legfőbb jövedelmi forrását. Árpát, burgonyát, tengerit nem árusít el, hanem sertéseit hizlalja vele s mikor azokat eladja, abból fizeti adóját és fedezi egyéb szükségleteit. Vannak egyes gazdák, különösen Dályokon, kik évenkint 3—400 drb sertést hizlalnak s teljesen berendezett sertés- hizlaldával bírnak. A baáni, baranyavári és részben a mohácsi vásárokra hajtott sertések jóformán mind e négy sokacz községből valók. De a kik nagyobb tömegben hizlalják sertéseiket, azok nem is hajtják a vásárra, mert a külföldi kereskedők helyben megveszik azokat.

A nagyobb gazdáknál, hol 30-40 drb szarvasmarha van, a teheneket, daczára, hogy nagyon szeretik a tejet és túrót, még sem fejik soha;