Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

BARANYA NÉPEI.

249

Nem ér az a leány egy keserves vadalmát,

Ki a legény előtt össze nem szedi magát.

Az ilyesmi azonban már mindinkább kimegy a divatból ; elmésebbnek (?) tartják ezeknél az úri osztálytól eltanult közberikkantásokat. — A tánczot délután, litánia végén szokták megkezdeni (ilyenkor kívül az utczán szoktak a zenészek jeladásra három verset húzni, nemkülönben befejezésül is, midőn kikísérik a legényeket) s együtt vannak hajnalig, olykor reggelig is. Verekedni nem igen szoktak tánczmulatság alkalmával sem, csupán a fölött versengenek néha össze, hogy a verbungot húzzák-e még tovább a czigányok, vagy már a fordulós következzék. Ilyen okból össze-összegabajódnak, de kárt nem igen tesznek egymásban ; megelé- gesznek azzal, ha mellüket, vagy az asztalt döngetve legénykedhetnek egy kicsinyt.

Néhol bevett szokás, hogy a három utolsó farsangi napon : húshagyókor éjjel-nappal szünet nélkül vígadnak, közben-közben alig egy-két órát ha alszik, a ki már kimerült. Erre az alkalomra kibérelnek egy magánlakást, közösen vesznek egy hordó bort s a mellett mulatnak „köztársaságban“ — mint ők mondják, megkülönböztetésül a korcsmái tánczmulat- ságtól. Meg is rőkönyödtek egyszer, mikor a főszolgabíró úrtól kérdezték : szabad-e nekik „köztársaságban“ mulatni, mire ezt nyerték feleletül :

— Magyarországnak van koronás királya; itt nem lehet „köztársaságban“ még mulatni sem !

Már-már azt hitték, hogy vége lesz a murinak, mikor a főszolgabíró úr, ki jót nevetett rajtuk, értésükre adta, hogy akkor igen is szabad, ha azt másként kérik, nem ilyen forradalmi szóval.

Farsang idején szokásban van helyenként a hurka-táncz. Oly házakba, hol disznótort tartanak, beállítanak hárman-négyen maszkban, álruhában s eljárják ott a ,,hurka-táncz“-ot a „rötyü“ mellett. Ez egy specziális hegyháti hangszer. Egy tejes-köcsögöt lekötnek disznóhólyaggal, abba pedig egy pálezika van beleerősítve és ha ezt nedves kézzel dörzsölik, hangot ad. Persze folyton csak egy hangot, de az ütemre szól s ha mellé még énekelnek is, olybá tűnik föl, mintha zene akarna lenni. A gyermekek meg az ablak alá mennek nyársat dugni, a nyársra tűzött levélben kérvén a gazdát, hogy mi mindent adjon nekik az Ízletes falatokból. A nyársat rendesen megrakva szokták kiadni.

Lucza-napkor a gyermekek „kottyozni“ járnak.

Karácsonkor a betleliemesek szoktak megjelenni, kik a földön végigterülve várják be, míg a velük járó fehér ruhás, papir-süveges angyal glóriaszóval és csengetyü-hanggal őket álmukból fölébreszti, hogy azután karácsonyi énekeket zengve, hirdessék a kis Jézus születését. Vízkeresztkor pedig a három királyok. Amazok a betlehemi jászolt, emezek kelet csillagát hordozzák magukkal. Ez egy szétnyitható és összevonható faszerkezet, melyben égő gyertya van csillagfény gyanánt ; az alkalmi ének végén : Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt — előre-előre nyújtják a csillagot.