Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 247 két). Majd az egyik vőfély kikéri a menyasszonyt és vőlegényt az asztal mellől a tánczot megkezdeni, ezt énekelvén : Muzsika szól hangosan, Lábam rakja módosán, Kórom alázatosan ; Kérem násznagy uramat : Kerítse ki kezünkre A mi menyasszonyunkat (vagy vőlegényünket). Ekkor jön az „ajándék-táncz“ ; sorra kitánczolja mindenki a menyasszonynyal az ajándékot, ráterítvén az ajándékul hozott kendőt, szoknyát, hogy mindenki lássa. Mikor már nincs több ajándékozó, a vőlegény tánczol utoljára a menyasszonynyal, folyton kifelé igyekezvén ; az ajtó mellől egyszerre kiszökik vele, „kilopja a menyasszonyt“. A nyoszolyók kíséretében valamely mellékhelyiségbe, vagy a szomszédba mennek s onnét a menyasszony már mint menyecske tér vissza : leveszik koszorúját, bekötik a fejét piros kendővel, fehér ruhája helyett tarkát adnak rá. Azután minden czeremónia nélkül foly tovább a táncz, a mulatság reggelig. Egyéb szokásai közül nevezetes a nagy-mosás. Ilyenkor összesegít az egész női rokonság, még a férfiak is segítenek, nagy teknőkben hordván a nehéz lugzott ruhát a patakra és onnét haza. Mert a magyar parasztnép a vászonruhát télen-nyáron a szabad patak-vizben mossa, szappan nélkül, lapát alakú mosófával súlykolván azt a vízbe fektetett mosódeszkán. A legszigorúbb télben is mezítláb állnak a jéghideg vízben, olykor-olykor belemártván lábukat egy edényben ott álló meleg vízbe, — mikor néha a jeget vágják ki, hogy vízhez juthassanak. De ilyenkor nem hiába szenvednek érte — van is nagy áldomás. Az áldomás egyébként minden nagyobb munkájuknál, adás-vételüknél elmaradhatatlan ; ott szerepel még a bírói számadásokban is. Ez teszi elviselhetővé az elüljáróságnak a község ügyeiben elviselt fáradalmait. A kender-nyomás is általán elterjedt szokásuk. A tilolt kendert lefektetett deszkákon markonkint sarkukkal tiporják, dörzsölik, hogy az puhább legyen és szebb fonalat adjon. Egész őszszel minden este másmás háznál jönnek össze e végből a leányok, tőlük pedig nem maradnak el a legények sem, s hangos nótaszó mellett tart a kenderfinomítás éjfélig, áldomással a végén ; a leány-talpak azonban ugyancsak el lesznek finomítva, mire így az egész falu kenderét végig „nyomják“. Ünnepelésük abból áll, hogy délutánonként szomszédok, rokonok, jó barátok kiülnek a kapu elé beszélgetni ; a leányok és legények pedig összeállnak valahol dalolni. A férfiak közül sokan gyufára kártyáznak, mások politizálnak, de vannak, kik már olvasgatnak nem csupán újságot^ hanem könyveket is. A pincze-szerre járás már megszűnt ; a korcsmalátogatás pedig szünőfélben van magyar köznépünknél. A kicsiny, de néha nagyobb leányok is a következő régi játékokat szokták énekelve játszani ; sőt helyenként a húsvéti ünnepekben — néha egyébkor is — még a menyecskék is. A legények ilyenkor vagy lapdáz- nak, vagy a leányokat háborgatják, velük incselkedve :
