Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
244 BARANYA NÉPEI. divatos magyar trombitásokat is. Ezeknél a prímet tárogatószerü éles síp viszi, a többi hangszer réztrombita, bombardóval, öreg dobbal. Különösen mikor helybeli a menyasszony, mert az utczákon föl-levonulás közben azok nagyobb lármát csapnak s így több nézőt kicsődítenek. Künn csak megjárja, — hanem benn a szobában is arra tánczolnak 1 Ott a sziik falak közt a roppant nagy zajtól egymás szavát sem értik. Ha vidéki a menyasszony, ott tartják meg az esküvőt. A vőlegény kísérői addig a „szerző-háznál“ tartózkodván, míg a násznép megérkezik és a menyasszonyt „kikérik“ ugyanoly módon, mint helyben. „Nászba“ a vőlegény meghívottjainak flatalabbja szokott elmenni czifrán felöltözve, lobogósan, a lovak fölkendőzve, pántlikázva; a leghátulsó kocsin reszelik a czigányok a kísérő nótákat, az egész sereg pedig dalol, kurjongat (a lövöldözés ma már tilos) a zsúfolásig megrakott kocsikon; télen csengős szá- nakon. A lovas-legény kísérettel már itt fölhagytak. Ha mind a vőlegény, mind a menyasszony helybeli, akkor hol zengőrikoltó, hol dörgő-harsogó zeneszóval a vőlegényes háztól a menyasszonyért mennek, őt az esküvőre kisérni ; előbb azonban „kikérik“ a vőlegényt is, vagy a násznagy, vagy a vőfély, a melyik jobban ért hozzá, így : Vigadozó násznép ! csendesség egy perczig, Mulathatunk aztán, a mennyit csak tetszik. Hadd vehessek búcsút pár szóval, röviden, Azoktól, a kikkel összenőtt a szívem. Kedves atyám s anyám ! meg nem köszönhetem, Milyen jó szülőim voltatok ti nekem. Mennyi aggódás közt, küzdve és fáradva Neveltetek engem ily embernyi nagyra ! Drágább voltam nektek, mint szemetek fénye, — De ne fogyatkozzék lelketek reménye ! Nem csalódtok bennem, ne búslakodjatok, Leszek mindhalálig a ti jó fiatok. Menjünk most eljegyzett mátkám hajlékába, Onnan pedig együtt az Isten házába. Várakozik reám szivem másik fele, Hogy az oltár előtt egyesüljek vele. Nem tart már sokáig, hogy ide vezetem, Legyen ti nektek is oly kedves, mint nekem. A vőlegényt két „sí-lány“ (koszorús leány), a menyasszonyt két bokrétás-pántlikás vőfély fogja közre, czifra lobogót tartva kezükben; mindegyik vőfélynek a maga sí-lány-párja készíti azt egy nyélre, 10—12 nagy tarka kendőt is ráaggatván. A menyasszony fehérben, koszorúsán, a vőlegény kalapján lelógó piros pántlikával. Esküvő után megint hazakísérik a menyasszonyt és otthon hagyják alkonyat-tájig ; a vőlegénynyel pedig visszamennek a lakodalmas házhoz, hol mindjárt kezdetét veszi a mulatság. Délután a násznagyok időközönként háromszor elmennek a leányos házhoz, a menyasszonyt szüleitől kikérni. Harmadszori násznagy-járás után megint zeneszóval, lobogósan, úgy, mint esküvéskor, elmegy az egész násznép a menyasszonyért. Ott megtörténik a „menyasszony búesuzása“ ilyképen :
