Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
178 BARANYA NÉPEI. S úgy várja kézhez az alamizsnát: egy kis lisztet, egy kis szalonnát, tojást meg mit. A református ember lelke az ének szárnyain jobban föl tud emelkedni Istenéhez, mint az imádságén. Énekben könyörög áldást munkájára, énekszóban köszöni meg Istennek jóságát; énekben magasztalja teremtőjét. Istenkáromlás, vagy átkozódás a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Van néhány érdekes átkozódása az ide való köznépnek, ilyen pl. : „Hogy a reg fusson el!“ Más vidékbeli ember talán meg sem érti; sőt hajlandó valami bizalmas szerelmi vallomásnak venni, mint az egyszeri franczia nevelő, a ki bensőbb indulatoktól ösztönöztetve, megcsípkedte a falusi leány arczát. Körülbelül azt teszi, hogy a mirigy, vagy az epe fusson el (lepjen el). Ilyen átkozódás még: „Hogy a rosszak vigyék el a párádat.“ Néhány szemen-szedett baka-metafórát hoz ugyan haza egyik-másik katonaviselt legény az ármádiából, s ha virtuskodásból meg is ereszt közülök néhányat, azok itthon nem találnak termő talajra ; sőt megrovás éri nem ritkán: „Jaj de mocskos szájú ember Ier S az ilyennek nincs becsülete, míg ama csúnya szokást le nem vetkőzi. Szokásaik egyszerűek. A szertartásos parádékat, „tempózásokat“ nem szeretik. A milyen a lelkületűk, olyan a viseletűk : egyszerű és tiszta. A katholikus cselédség női viselete megegyezik a Sumony- s Bánfavidéki katholikusság viseletével. De mintha a mi pápistáink leányai- s asszonyainál több Ízlés nyilvánulna az öltözködésben. Piros virágos-tarka viganóikban, magas sarkú czipellőikben igen takarosak. A református köznép asszonyainál uralkodó szín a ruházatban a fehér. Ez az igazi ormánysági népviselet. Hajukat a leányok simán hátra fésülik s úgy eresztik le egy hatalmas fonatban, úgynevezett cziczában. Végét a hajfonatnak színes szalagcsokor díszíti. A fej két oldalán, a halántékok mellett, fodros csiga-hullámokba szedik hajukat, azaz kipitykölőzik. Derekukra fehér vászon ing- derék simul ; elől a plasztikus mellektől duzzasztva, hátul sűrű ránczokba szedve. Hogy a hátul lecsüngő hajfonat az ingderekat be ne szennyezze, vállaik közt, a nyak alatt, czifra vállast hordanak, mely szintén szalagcsokrokkal s ragyogó pillangókkal, meg póliummal van díszítve. Két oldalt a karokat a bő csipke-szövésű ing-váll fedi ; az áttetsző matérián mosolyogva tör elő a kaczér ing-újj ; rendesen színes szalagcsokrokkal van az is átkötve az izmoktól duzzadó karokon. Szoknya helyett fél- lábszárig érő fehér vászon-biklái viselnek, vagy pedig csipke-kelméből (tilánglé) készült finom kebelt. Köznapokon rendesen mezítláb járnak, de vasár- s ünnepnapokon színes harisnyák födik a formás bokákat s csatos, rózsás czipellők az apró lábakat. Kötény helyett a leányok rendesen kétszél virágos érő-ruhát hordanak ; ilyen a fiatal menyecskék viselete is, csakhogy azok hajukat nem eresztik le hátul, hanem kis kontyba csavarva föltűzik a fej tarkójára s arra illesztik a szintén islóggal, meg fórissal díszített fékötőt.
