Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
162 BARANYA NÉPEI. Hazaérkezvén a keresztelőről, a bába megy előre s a szobaajtóban visz- szafordulva,a kisdedet vivő keresztanyától háromszor egymásután kérdi: „Mit hoztak?“ Mire az ugyanannyiszor feleli : „Báránykát.“ Erre a bába elfogja a babát s azt e szavakkal : „Adja Isten, hogy oly csendes s szelíd legyen, mint a bárány“ az asztal alá teszi (hogy majd engedelmes legyen — mondják — édes anyja szavára még az asztal alá is elbújjék). Ott hagyják néhány perezig, aztán a keresztanya átadja anyjának, ki örömkönyek közt öleli magához. Ez alatt az új apa lovait kifogja, elhívja komáját is „egy kis fölöstökömre“, vagy déli ebédre, a mint t. i. az idő hozza magával. Ezután a keresztanya egy hétig minden nap fölkeresi komaasszonyát, hol egy, hol más táplálóbb eledelt vive számára. Ha az anya már fölkelt s elég erősnek érzi magát a fönmaradásra, pár hét múlva férjével el viteti magát, egyik-másik kisdedét is — rendszerént szombati napon — a templomba avatkozni ; míg ezt nem teszi, bár fönn jár, étkezés czéljá- ból az asztalhoz nem ül, ételét ágya szélén ülve fogyasztja el, az udvarból ki nem megy. Mégis azonban megjegyzendő, hogy e szokást hovatovább kevesebb és kevesebben követik. El nem hallgatható ama körülmény sem, hogy a kisdedek ruhácskáit, szárítás czéljából — főkép ünnepnapon — a legnyíltabb helyekre (utczai kerítés stb.) rakják, hogy a kis fiú, vagy leányka után, majd annak idején, annyi leány, vagy legény epedjen, ahányan most ruhácskáit meglátják. Mikor az anya a gyermekágy utóbajain s az avatkozáson átesett, eléggé visszanyerte erejét, mikor az újszülött 5—6 hetes ; komámuramék s egyéb közeli rokonok egy, előre meghatározott ünnepnapon elmennek az ujszülőkhöz „látó“-ba, megtartják a „kis paszit“-ot, a melyre a meghívottak minden házból egy-egy „szapu“ (szalmavéka) „elemózsiát“ visznek ; egyéb házaktól az az asszony (sógorasszony, nénémasszony) viszi a vékát, a ki részt vesz a paszitban, de komáéktól nem a komaasszony, — sokkal inkább megbecsülik, semhogy most azzal terheljék — hanem valamelyik hozzátartozója ; ez a paszitos háznál leteszi vékáját, a nagy kínálásra egyet iszik a neki adott boros-üvegből, jó mulatást kíván s azzal visszatér. Mikor mind együtt vannak, leülnek ebédelni (az asztalfőre a komát s komaasszonyt ültetik) egyszer körüljár a pintes, vagy a pálinkás bütykös, a gazdasszony behozza a párolgó marhahús-levest, azt e szavakkal : „Jó ápitust kívánok az ebédhez“ leteszi az asztalra. Az asztalnál ülők elmondják az asztali áldást s megkezdődik az étkezés. Legelőször koma s komaasszony merítenek s úgy megy sorba a tál. Leves után főtt marhahús kerül az asztalra tormamártással s vörös répával, ezután a komáéktól, sógoréktól stb. hozott pecsenye (sült csibe), rétes, „kőttes.“ Ebéd alatt — de azután is, mert a leves s főtt hús kivételével minden étel ott marad az asztalon — a házbeliek kifogyhatatlanok a sok kínálgatásban ; derült hangulatban telik az idő, végre a késő esti órákban a vendégek, daczára az erős marasztalásnak — jó egészséget kívánva az újszülöttnek s az új szülőknek — haza mennek, magukkal vivén az üres vékát, abban az üres tepsiket, üveget, mert megjegyzendő, hogy minden egyes paszitos véka-
