Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
146 BARANYA NÉPEI. Lakodalom a sokaczoknál. A sokaczok lakodalmi szokásainak is meg vannak a maguk kiváló érdekességei ; csekély eltéréssel azonban mind egyformák. Tárnái Károly a mohácsi sokaczok lakodalmi szokásait következőleg Írja le: A házasulandó legénynek valamelyik idősebb nőrokona elmegy a kiszemelt leány szüleihez, magával vivén az úgynevezett „szvatieze“ kendőbe takargatott, arany, vagy ezüst pénzzel tűzdelt almát. A leány anyja és atyja előtt elmondja kis kertelés után (nem rigmusokban), hogy voltakép mi járatban van. Ha a fiatalok és szülők netán már a „kéretés“ előtt tisztában voltak a „párti“ dolgában, akkor a kérő által az asztalra letett, előbb említett almát elfogadják. Ha netán meggondolási időre van szükség, akkor is elfogadják ugyan ; de ha kosár a dolog vége, akkor egyszerűen visszaküldi a leány a legénynek az almát. Ha a „szva- ticzé“-nek az almát nyomban visszaadják, akkor a leány, vagy ha az nincs jelen, a leány anyja a kosár enyhítéséül, de főleg tisztességtudásból, mindig megcsókolja az almát és csak aztán adja vissza. A kéretést követi az alkú (pogodba). Ha a leendő menyasszony megtartja az almát, akkor néhány napra rá leginkább este a lányos házban összejön néhány rokon úgy a vőlegény, mint a menyasszony részéiül. A vőlegény rokonai ekkor hoznak magukkal egypár nagy terjedelmű pogácsát s néhány üveg bort, vagy most már inkább pálinkát, mindezt az alkú alatt közösen elfogyasztják. Ez alkalommal szokták megbeszélni az anyagiakat, de főleg azt, hogy a menyasszony a komának és a násznagynak milyen inget készítsen lakodalmi ajándékul, vagy hogy az inget készen hozza-e, vagy csak kiszabottan, továbbá, hogy a leendő lakodalmi vendégek mindegyikének fehérneműből készítendő minő ajándékot hozzon. A vőlegénytől pedig a menyasszony testvéreinek, vagy ilyenek nem létében legközelebbi fiatalabb korú fiú- vagy leányrokonai részére czipőket és csizmákat kérnek. Ha mindezzel tisztába jönnek, kitűzik az esküvő napját. A lakodalomra a csausz hívja meg a vendégeket. A csausz fölbokré- tázott kalappal, a hátán fokosra akasztott csutorával szokott tisztében eljárni. Egypár szóval mondja el a meghívót s aztán megkínálja csutorájával a meghívottat. Tréfás legénynek kell lenni a csausznak, mert ebbeli képességét különösen a lakodalom napján erősen kell csillogtatnia. Az esküvő előtt a vőlegény lakásából indul meg a násznép zászló alatt, dudaszóval a menyasszonyért. Ekkor viszi a csausz fokosára akasztva a vőlegény előbb említett ajándékait a menyasszonyos házba. Mielőtt aztán a nászmenet az esküvőre menne, a menyasszony szülői áldást szoktak adni a leendő új párra. Athághatlan szabály az, hogy mikor a menyasz- szony vőlegényével kimegy atyja házából, visszafordulnia nem szabad. Pedig ugyancsak minden cselt fölhasználnak, hogy a menyasszonyt a visszatekintésre bírják ; de minden furfang kárba vész, mert a menyasz-
