Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 137 — Nézzék meg uraim, leány helyett állatot hoztunk, de nem lelkes, hanem párás, t. i. egy jó vágni való, azért is nem lehet ezt valami más állathoz hasonlítani, mert ez kétszer lett a világra, bőrből van a szakála, és ezek azok az állatok, akik Krisztus halála előtt Pétert a megtagadásra emlékeztették, és a csinos megszólamlást, vagyis a kukorik olást mai napig is viselik ; ezt is hoztunk ajándékba, csak tessék jól megfogni. Az ajándéktárgyak ilyetén való átadásával végezve, folytatja : •— Midőn a három szt. királyokat a csillag a betlehemi istállóhoz vezette, a hol a kis Jézus született, ajándékaikat bemutatták, aranyat, tömjént és myrhát, azután kérték Máriát, hogy mutatná meg nékik az ő szt. fiát, aki után elindultak és sokat fáradoztak, midőn pedig meglátták, leborulva imádták, nagy örömmel tértek vissza hazájukba. Én általam is azon ifjú, t. i. N. N. kéri arra a virágra vigyázókat, hogy sok fáradsága, költsége, ajándékainak bemutatása után egyszer már kedvesét ő is meglátná és véle örömmel az ő házába mehessen, azért kérem állítsák elő azon virágszálat is, aki után mi is elindultunk és sokat fáradoztunk, hogy bennünket soká ne késedelmeztessenek. Erre elővezetik a menyasszonyt, aki — illetve helyette s nevében a násznagy — most elbúcsúzik övéitől : — Tisztelt és szeretett érdemes vendégek, egy kevés ideig csendességet kérek. Násznagyi szavamat akarom folytatni, engedjék énnekem békével végezni. Beszédem rövid lesz, de igen hatásos mindenek szivére és igen méltányos, akinek közöttünk esze nem homálos, tanulhat belüle, mert igen világos. A kedves menyasszonyt keresem föl mostan, kit szülei elől a kocsi visz gyorsan. Ideje ő neki már egyszer búcsúzni, amelyet helyette én fogok mondani. Búcsúzó szavaim miképen kezdjem el, már mind a két szemem tele van könyekkel, zápornak módjára hullatom azokat, mert bánatos szivem érez nagy fájdalmat. Csendesedjél szivem, szűnjetek könyeim, hadd bírjam mondani búcsúzó szavaim. Kedves édes atyám, te vagy a legelső, mint édes lányodat igazán szerető. Nem voltam előtted soha is megvető, áldjon meg ezekért téged a Teremtő. Pedig hányszor tettem rosszat, mit utáltál, de azért rám soha meg nem haragudtál. Sok hasznos dolgokra engemet oktattál, mint szerető atya, én velem úgy bántál. Mindenféle jókkal áldjon meg az Isten, folyjon kedved szerint itt a földön minden. Magas egeiből reád áldást hintsen, mert reád jó atyám, tőlem panasz nincsen. Érj még sok esztendőt, csendes békességben, végre koronádat nyerd el a menyégben. Most még egyszer atyám, te hozzád fordulok, hálás indulattal szivedre borulok. Köszönöm, hogy engem mindig hűn szerettél, minden viszonyok közt épen megőriztél, reám soha csak rossz szemet sem vetettél, mint egy kegyes atya, engem úgy szerettél. Terjeszsze az Isten hosszúra éltedet, minden dolgaidban őrizzen tégedet, ne érje bú s bánat atyai szivedet, békességgel tölthesd egész életedet. Óh mint vérzik szivem, hogy már el kell hagyni, nem lehet egy házban veled tovább lakni ; jöjj hát karjaimba, meg foglak csókolni, vérző szivem ezzel fogom orvosolni.
