Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
112 BARANYA NÉPEI. viselnek, a melyet másként „tüled-álló“-nak is neveznek. A kötényhor- clás itt is általános. Ünnepnapon virágos szoknyát vesznek magukra s keskeny selyem-, vagy bársonykötényt. A röpikét pedig átkötik rojtos és virágos kásmir, vagy selyem nagykendővel. A nyakukra színes üveg-gyöngyöt, vagy a mellükre lelógó szalagot kötnek. A fejüket a menyecskék kis fejkendővel szorosan bekötik s erre szokták az ünneplős selyem-kendőt szélesen és csúesosan kötni. Piros harisnyát s magas szárú czipőt hordanak. Ruházatuk sokkal szerényebb, mint a vármegye többi népeié. A selyem igen csekély szerepet játszik náluk s egyáltalán kevés a fényűzés. A péesváradi, várkonyi és nagy-pali magyarság az ős-eredeti magyar-törzs ivadéka. Tiszta magyar typusok ; zömök, erős alakok. Az ev. ref. egyház hívei. A férfiak nyáron gatyát, szükszáju inget s pitykés mellényt viselnek; télen pedig magyar szabású, zsinóros, fekete, vagy sötét kék posztóruhát. Fekete pörgő kalapot, tűrött szárú csizmát, A nők 3—4 fehér alsószoknyát húznak, melynek alja tele van keményített fodorral, ezenkívül horgolt csipkével s így a sűrűn redezett felső szoknya harangalakot képez s járás közben ide-oda vetődik. Nyáron ingujjban járnak, télen pedig testhez álló bekecsben. A hoszszu rojtu vállkendő azonban soha sem marad el. A leányok megőrizve híven a múlt szokásait, ma is pártát viselnek ; a menyecskék a pártához hasonló, csakhogy jóval nagyobb s szintén ősi jellegű fejdíszt használnak. A nyakukra gyöngygyei díszített bársonyszalagot kötnek ; a szalagnak hosszúra hagyott két vége a mellük fölött libeg-lobog. Durva, festett gyapotból készített harisnya s félczipő födi lábukat. A mohácsi magyar kálvinisták ruhaviselete csaknem teljesen megegyez a péesváradi, várkonyi és nagy-pali magyarok ruházatával ; a mohácsiaknál csak az ünneplős ruhában van eltérés, amennyiben hosszú szoknyát viselnek ; a férfiak pedig ugyanolyan széles peremű kalapban járnak, mint a duna-vidéki sokaczok. A duna-menti magyarság legjellemzőbb alakjai Kopács-vidékén találhatók. Mind jól megtermett, csontos, izmos emberek ; tősgyökeres, karakterisztikus magyar vonásokkal. Értelmiség dolgában is kiválók. Kálvin hitvallását követik. Régi viseletűk bő gatya, széles ujju, rövid derekú ing, óriási, öblös, nagy karimáju kalap, ránczolatlan patkós csizma. Az ing fölött hatalmas, ezüst-gombokkal ellátott posztó-mellényt és kizsinórozott dolmányt viseltek. Az újabb nemzedék már elhagyta ősi viseletét ; tetőtől talpig posztóban s szövetruhában jár. A nők bokáig érő szoknyát, divatos ruhaderekat s vállkendőt hordanak s csak úgy suhog a selyem rajtuk. Itt már nagy a fényűzés. A vörösmarti és csúzái magyarok, a kikkel teljesen azonosak a siklós-vidéki kálvinisták, szintén levetették ősi ruháikat s az újabb kor divatját követik. A férfiak posztóban járnak s a nők lépést tartva a divattal, a legújabb viselet szerént öltözködnek. A megye belsejében lakó magyarok határozatlan keveréket képeznek. Tolnából, Bácskából betelepedett néppel elegyes lakosság él itt. A férfiak közt bő gatya, szükszáju ing járja, pitykés mellény, dolmány és fekete posztó-kalap, csizma. A nők viselete Egerágh környékén emlékeztet a
