Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - G. Anna

babarci volt, az istenért sem hagyta magát megverni. ... „Nem dolgozik, csak haza és csak haza”. Már nem volt tiszta az agya, mert ha <5 is ment volna, mert nem tehetett mást. Inkább hagyta magát megverni. Akkor sem ment. Bele is halt. Akkor már tisztálkodás se volt. Már kifelé a vonatban összeszedett az ember egypár tetűt, ugye és ott a láger sem volt olyan... Későbben azt kell mondanom, hogy akkor már kötelező volt a tisztálkodás. Akkor már egy kicsit jobban tisztálkodhatott az ember. Akármilyen hideg is volt télen, mert legtöbbször nem volt meleg víz, mert amit mi loptunk a bányába és hordtuk be a nagy darab szeneket, sokszor elvették a bejáratnál és a konyhára vitték. így hát a legtöbbször hideg volt. Akármilyen tél volt, mégiscsak aláálltam a csap alá, csak addig volt hideg, de utána úgy fölfrissültem, hogy... De aki ahogy hazajött a bányába, (és) úgy feküdt le, úgy kelt föl, azok közül sokan meghaltak. Sokan-sokan meghaltak ott, ahol mi voltunk. Volt olyan nap, hogy kilencen. Én hála Isten, mégis átvészeltem és még itt vagyok negyven év után.

Tulajdonképpen nem volt szabadidejük?

Ha szabadok lettünk volna, akkor vagy ide, vagy oda, mindig vittek volna valahová.

Volt-e kulturális lehetőség?

Kulturális lehetőségről eleinte szó sem lehetett. Később, amikor kezdődött a kitelepítés Magyarországon, akkor már szép ebédlőnk volt, akkor kaptuk az első újságot. Nem felejtem el soha, hogy Magyarországon megkezdődött a svábok kitelepítése és akkor írta is, hogy hol, Pest környékén Pilisvörös- vár, meg azon a környéken. Na és akkor kaptunk hetente újságot. Színjátszó csoportunk is volt. Romániából ezek a szászok. Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy mégis valamit tudtunk otthonról, hogy mi is lesz. írni is lehetett akkor már. Kaptunk már levelet otthonról is. Mégis egészen más érzés volt, hogy az ember tud valamit, van-e még valaki hozzátartozója, vagy nincs. Tovább dolgoztunk, míg jött az a pillanat, na most végre a nők hazamennek, a férfiak maradnak. így lettünk akkor összevonva több lágerből és megint egy szerelvényt haza(küldtek). Hazafelé már tudni kellett kulturáltan (öltözködni), legalább két rend fehérneművel lehetett hazajönni és akinek nem volt, annak akkor összeadtuk, hogy mégis legyen mindenkinek.

Hazafelé Fogsányba kiszálltunk, szóval ott leállt a szerelvény és akkor ott megint lágerba kerültünk. Ott voltunk talán két éjjel, két nap. Ott meg fertőtlenítés, meg minden, és hát onnan akkor már irány haza. Budapesten már vártak minket. Mindenki fényképet tartott elénk, hogy nem-e ismeri ezt, vagy ezt?

93