Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - G. Anna
átmentünk Bajánál a vízen. Sokszor gondolok vissza, ajég egy kicsit följött és utána, akkor borzadtunk. Mi csak mentünk. Mindenhová este! Ottan a sok átrakodás! A katonák szállítottak, meg mit tudom én mi! Mi meg szépen gyalog át a Dunán. A túlsó oldalon volt egy raktárhelység, vagy mi. Ott is voltunk két nap és egy éjjel. Hát ott mindenki csak a zsákján, meg bőröndjén ült, meg aki tudott, egy kicsit szundikálni. Újból a bajai állomásra mentünk és akkor egészen... Nem jól mondom! Nem az állomásra mentünk, hanem Bajáról gyalog Csávoly-Felsó'szentiván-János- halma-Kiskunhalasra. Hó volt, sokszor síkos volt. Lótetem feküdt még az úton. Akkor már annyira kifáradtunk! Minden nap húsz kilométert kellett gyalogolni, mire odaértünk Kiskunhalasra. Kiskunhalason, mert én annak idején naplót is írtam, de az elveszett, illetve már előtte talán egy-másfél km-re ott már annyira kimerültem, hogy összeestem. Utánunk jöttek szánkók, akkor fölvettek az orosz katonák és egy kaszárnyába vittek, ott szállásoltak el bennünket. Ott voltunk egy nap és egy éjjel. Innen mentünk ki a vasútállomásra és lettünk bevagonírozva. És onnan mentünk akkor... Amikor elindultunk, majdnem egy hónáig (mentünk), mert pontosan mindent fölírtam, hogy hova érkezünk, meg minden, de mondom ez elveszett. Egy hónapig utaztunk, míg odaértünk! Mivel hogy akkor katonákat szállítottak. És mindig olyan vonalon, ahol mégis szabadabb volt. Mi mentünk Szabadka-... Úgy tudom, ott sütött szépen a nap. Ez február 2- án volt és akkor megállt a szerelvény, kiszálltunk. Ott volt egy ilyen... tócsa, azt lehet mondani, mert nem tó. Olvadt a jég és kiszálltunk és lementünk és ott a vízben kimostuk a zsebkendőinket. Kicsit mosakodtunk, mert hát ennyi ideig a vonatban... Itt még viccelődtünk, mert amikor innen a tanácstól elindultunk, akkor itt volt, nem tudom, mi volt, nem jegyző volt, hát valami írnok, és ez meg azt mondta: „Ti csak menjetek, tirátok már úgyse süt a nap!” Na akkor még ezzel viccelődtünk Szabadkán. Na, hát a K. azt mondta, hogy miránk már úgyse süt a nap, hát most még Jugoszláviában is süt a nap ránk, mert akkor szépen sütött a nap. Na és így mentünk onnan akkor, amikor megint szabad utat kaptunk. És ahogy mondom, egy egész hónapig tartott, amíg kiértünk. Amikor kiértünk, ez egy tábor volt „Liszisanszkiban" (Liszicsanszk). Ottan emeletes ágyak voltak csinálva deszkából, ott aludtunk. De akkor még ablak, meg mit tudom mi, be volt deszkázva. Szét volt rombolva az egész környék. Két hétig nem dolgoztunk semmit, hanem minden reggel, mint a rabok, az udvaron körül kellett sétálni. Na és akkor két hét múlva elkerültünk (a munkahelyekre), ki a bányába, ki a kolhozba. Mi a kolhozba kerültünk. A F-né is oda került velem. Egy 89
