Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Felkutatási kísérletek és a hazahozatal

Köztük természetesen a jóvátételi közmunkáról hazaérkezettek is.80 Nincsenek elkülönítve, így létszámukat egyelőre még nem ismerjük. A túlélők számát ennek birtokában sem lehet majd megállapítani, mert sokan a Szovjetunióból, vagy Romániából egyenesen Németországba távoztak és az időközben kitelepített hozzátartozóikkal együtt ott telepedtek le, mások viszont kerülő úton, sokszor szökve, hazajöttek. Ők semmilyen magyarországi nyilvántartásban nem szerepelnek. Kivéve természetesen az elszállítottakról készített dokumentumokat.

A fenti két adat eltérése jórészt az 1948-ban pótlólagosan beírtak számából ered, őket a nyilvántartó könyvekben nem tüntették föl. Időbeli eltolódás is észlelhető. Az 1949-ben érkezettek nagy része viszont csak a nyilvántartó könyvekben szerepel. Az utolsó szerelvény csak késő ősszel érkezett. Nem találhatók bennük azok sem, akiket időközben a szovjet bíróságok elítéltek és büntetőtáborokban helyeztek el.

A hazaérkezettek neve mellett minden esetben szerepel a „civil” megjegyzés, a további adatok azonban évente változtak. 1946-ban a lakóhelyet, 1947-ben az utazási célt tüntették fel. 1949-ben az utazási cél mellett a fogságba esés helyét és idejét is beírták. Utóbbi felhasználásával elkészítettünk egy táblázatot, melynek segítségével a meglehetősen hiányos forrásokat némileg pótolni tudjuk, illetve segítségével néhány következtetéshez juthatunk. (2. számú melléklet, l. 63. oldal.)

Az elfogás helye és ideje alapján történt reprezentatív feldolgozás következtemi enged az igénybevétel szóródására. Egyértelművé válik, hogy a dél-dunántúli megyék közül Baranya és Tolna, a Dél-Alföldön Bács- Bodrog és Békés, az ország közepén Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye, északkeleten Borsod, Szabolcs-Szatmár és Zemplén megye szenvedte el e tekintetben a legtöbbet. E kijelentést módosítja az a megállapítás, mely szerint az 1949-re visszamaradottak többsége a német területekről származik. Az életben maradt magyarok nagy része erre az időre már hazaért. A „Csonka-Bereg” így az itteni szerepléstől függetlenül a fokozottan igénybe vettek közé sorolható.

Az igénybevételek idejének elemzése bizonyítja, hogy a legnagyobb tömegeket német származásuk, illetőleg katonaviseltségük miatt vittek el szervezett akcióban. Az 1944. december 22. előtti és az 1945. január 20. utáni behívások szórványban jelentkeznek. Az ebben érintetteket hadimunkásként, illetőleg hadifogolyként szedték össze az ország egész területéről, nem egy esetben Németország feltétel nélküli kapitulációja után is. Más kérdés, hogy közülük is sokan munkatáborokba kerültek, ismét mások pedig hadifogolytáborokba.

A jóvátételi közmunkából hazaérkezettek létszámadatait a rendelkezésre álló részadatokból becslés alapján határozhatjuk meg:

38