Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete

szörnyű sötétség egy kis részét, ahol keresik a mindennapi kenyerüket. Nekik jó, irigylem őket, nem tudják mi az, karácsony. - Nem tudják, mi az karácsony estéjén 2000 kilométerre lenni az otthontól és vastag gerendákat vonszolni egy szénbánya útvesztőin. És csodálkozva hallgatják, mert mi egy páran magyarok összeültünk és Oroszországban lent 150 méterre a föld gyomrában felcsendült ajkunkon a „mennyből az angyal”. Soha még így nem mentem munkába, mint karácsony estéjén. Mikor minden vágyam, gondolatom vágyón szállt a régen nélkülözött családi fészkem után, ugye most is volt az én szegény kicsi árva Annámnak karácsonya, ugye nem érezte meg, hogy most nem anyu készítette a karácsonyfát, ugye mindent megtesztek, hogy ne érezze hiányomat? Vegyetek is erőt magatokon és ne legyetek rosszkedvűek, ha együtt vagytok vele. Anna még túl érzékeny kis lélek ahhoz, hogy máris csak szomorú arcokat lásson. (Erre különösképpen Pirikém, kedves kis sógornőm téged kérlek meg, hogy hancúrozzál néha a kis Ansurámmal. Szegény anyut nem merem erre megkérni, mert azt hiszem az ő arcáról ez az utóbbi idő végképpen letörölte a mosolyt!) Csak mikor is látjuk egymást viszont? A betegek mennek csak haza és az én egészségem még ezidáig jól szolgál. Nem könnyű az, amikor már az ember az egészségének sem tud örülni! Hogy vagytok otthon, az egész család, a nagymamák? Tata, vajon nem túlságosan messze lesz a viszontlátás ahhoz, hogy megérjük? Az itteni körülményeimről bővebben nem írok, mert gondolom Lentya néni elmondott mindent részletesen. Hát ő hogy van? írjatok már egyszer. Úgy áhítozom, hogy a jézuska legalább egy levelet hozzon, de úgy látszik elfeledkezett rólam. Hiába, Oroszországtól a , Jézuska” is nagyon messze van. Drága jó szüleim. Csókolom az érettem annyit fáradt munkás kezeket. Legyetek erősek, hiszen egyszer majd csak véget ér az én rabságom is, és ha majd Pali is hazakerül, mi fogunk dolgozni helyettetek. (Ezzel szemben megterhelünk benneteket unokákkal. Vasárnap vártok bennünket jó falatokkal. Lekváros derelyét, jó édes káposztát ugye főzöl még nekem édes mamikám. Az anyu nagy családi piros fazekában az én számomra is fő még finom csiga leves.) És majd akkor elfelejtem, hogy volt egy idő, mikor karácsony másnapján fokhagymát ettem fekete kenyérrel. Vacsorára rántás nélküli szűz káposzta-levest savanyú nyers káposztával és amikor hideg van, egész télen fűtetlen szobában megdermedt kezekkel szorongattuk az énekeskönyvet és énekeltük sorjában a szebbnél szebb karácsonyi énekeket. Sajnos még egyelőre itt vagyok, de remélem nem sokáig, addig pedig erőt ad nekem az a tudat, hogy énrám egy ártatlan kis léleknek nagy szüksége van, hogy átvezessem az élete első felének nehézségein, egy drága jó embernek kötelességem megszépíteni az életét, két munkától megnehezedett szülői vállról le kell vennem a nehéz terhet. Látjátok ez keresztülsegít engem

352