Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Ádám
vagonok, civilek voltak benne, kiderült, hogy mi nem fértünk volna rá a szerelvényre, hát sajnos ez egy durva dolog volt, na, de helyet szorítottunk magunknak. El akartunk jönni. Szolnokon már nagyon sokan vártak bennünket mezőberényiek, akik már elénk jöttek. Hát ezek aztán már hoztak ennivalót, ezt-azt. így érkeztünk 29-én hajnalban Mezőberénybe. Nagyanyám a községi fürdő mellett lakott, úgyhogy oda vonultam legelőször. Egy fél kaláccsal, meg egy liter kakaóval a fürdőkádba. A magammal hozott ereklyéket, a nadrágot, az inget, meg a többit mindjárt bedobták a kazánba. (Nevet) Tetű is van vele. Negyvennyolc kilós voltam. Otthon mit talált? Nálunk nem volt katasztrofális a helyzet. Az apám közben felépült, idehaza volt az édesanyámmal, az öcsémmel, a húgommal. Viszonylag jól gazdálkodott, úgyhogy... némi tartalék is volt. Mesélje el, hogy milyen segítséggel jöttek haza! Már idehaza hallottuk, hogy Szabó Árpád, aki az édesapámnak a polgári iskolában tanára volt, ő lett a földművelésügyi miniszter. Vadászatot rendezett Mezőberényben, nagy vadászat volt, és meghívta a Rákosit és a szovjet nagykövetet. Állítólag ez a vadászat nagyon jól sikerült és hát utána vacsora volt, ahol olyanok főztek, akiknek a hozzátartozója, vagy a rokonsága is kint volt. Amikor ezek látták, hogy elég jó a hangulat, meg lehet esetleg ereszteni egy kérést, akkor ők panaszolták, hogy ebből a faluból is sok száz embert kivittek és nem tudják, mi van velük, mikor jönnek haza. Állítólag akkor a Puskin benyúlt a zsebébe, elővette a névjegyet azzal, hogy akit hajnalig összeírnak és átadják ezzel a névjeggyel ezt a névsort, akkor ő megígéri, hogy a kellemesen eltöltött időnek az emlékére ezek az elsők között fognak hazajönni. Úgy hallottam, ekkor riasztották nem csak Mezőberényt, ugyanis valami oknál fogva közöttünk voltak gyomaiak is. Gyoma pedig nem nemzetiségi falu. Nem tudtak mindenkit összeírni, voltak olyanok, akikkel együtt mentünk ki, együtt voltunk egy lágerba és ott maradtak. Mezőberényiek is, gyomaiak is. De miután a visszamaradok azután kisebb hányadot tették ki, később mesélték, hogy őket átvitték Sahtiba, egy másik lágerba. Ez is tragédiákkal járt. Nekem volt egy nagyon jó barátom, azt hiszem két évvel volt idősebb. O. gyomai fiatalember, egyébként az édesapja már a háború előtt is kommunista volt, sőt funkciókba volt, na és a fiú az kint volt együtt (velem). Nagyon sokat voltunk egy műszakba egymás mellett. És hogy bennünket elhoztak, rá egy pár napra halt meg. Lement a bányába, el volt keseredve. Szénfalnál dolgozott. Áhogy fordult, mindig beütötte a kezét ott az egyik bányaácsolatba. Keservében elővette a nagykalapácsot és odapüffentett egyet az ácsolatnak. Leszakadt a mennyezet, aztán a szerencsétlen ott halt meg. Nem jött haza. 343
