Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona
Két műszakban dolgoztunk. Reggel hattól este hatig, este hattól reggel hatig. Az ellátásunk rendkívül rossz volt. Káposztaleves, káposzta meg káposzta. A „nacsalnyik” kérdezte: „Gyévuska, norma bugyet?” Mondtuk, hogy „bugyet”. Mondta, hogy „haraso”, akkor lesz „talon”. Na most ez a talon az volt, hogy ha valaki jól dolgozott, az olyan volt, mint a korpa, ilyen kásának megfőzték, és akkor tettek rá egy kanál olajat. Ez volt a pótlás, ami mondjuk, hát a jó munkáért megjárt. Fizetést egy fillért nem kaptunk, tisztálkodási szert semmit, napi 25 deka kenyeret, de az olyan fekete volt, tele szalmával, mint a szecska. Nekünk egy szerencsénk volt, hogy vittünk egy kis ruhaneműt és abból tudtuk pótolni. Kijárhattak? Nem. Odajött a láger elé a bazár, és ha jobb indulatú volt az őr, kiengedett, és akkor lehetett vásárolni, vagy cserélni. Kis ruhánkért kis krumplit, kis tejet, kis vajat, kis tojást. A tábor rend milyen volt? Nem vertek, mert hazudnék, nem bántottak, de dolgozni nagyon keményen kellett. És ott nem volt fiatal, vagy öreg, egyformán dolgoztunk. Miket csináltak? Mondom, táglagyárban dolgoztam, építkezésnél is dolgoztam. Dolgoztunk kolhozban, de ott olyan rövid idő a betakarítás, hogy jóformán alig érik be valami. Közel volt ez a tábor településhez? Nem volt messze, de közel sem. De azért az az orosz, aki el akarta adni a kis portékáját, azért az följött és a kerítésnél árulgatta. Munkába több kilométert kellett menni? Akkor kocsival vittek bennünket. Volt, hogy autóval vittek bennünket, ha messzebb kellett menni. Sőt volt olyan, hogy munka után jöttek értünk, hogy vagont kell menni rakni. Hát mondtuk, mi olyan fáradtak vagyunk, hát ledolgoztuk a 12 órát. Tessék elképzelni, harminc meg hatvan kilós téglákat öntöttünk formába olyan volt ez az anyag, mint a gipsz. Mire az utolsót beöntöttük a formába, addigra az elsőt már lehetett kiverni fakalapáccsal harminc meg hatvan kilós téglákat, nem mondom, hogy egyedül emeltük, de azért avval a kis kajával bizony nem volt könnyű dolog. Hát aztán,... Amikor jött az autó, hogy menni kell (vagont) rakni, hatalmas rönkfákkal kellett megrakni két vagont! Ott nem volt, hogy 15 éves, vagy 25 éves, vagy ötven éves. Egyformán dolgoztunk. Maga akkor 15 éves volt? Én 15 éves voltam, nem voltam még 16, amikor kivittek. Ott töltöttem be a tizenhatodikat. Milyen volt az élet a táboron belül? Mire jutott még az időből meg az energiából? 302
