Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
Hová? Át lettünk irányítva. Nem mentünk akkor Szibériába, mert ott megtelt a létszám és akkor ide irányítottak bennünket, Rustaviba. Amikor vittek bennünket lefele, akkor mindig melegebb lett, úgyhogy akkor kezdtünk levetkőzni. Mindig melegebb, melegebb és amikor leértünk, ott már meg volt égve a fű, olyan meleg volt. Negyvenfokos meleg volt. Magas fennsíkon volt. A végefelé magas sziklák voltak és ott folyt a Kula folyó, a másik oldalt, kelet felé pedig olyan lankás hegység volt. Nagyon szép szőlőtermelő vidék volt. Ez pedig, ahol mi voltunk, ahová építették ezeket a gyárakat, egy ilyen kavicsos, egy ilyen... Nem kellett sehonnan sem hozni a kavicsot, hanem csak ott ásták és mindjárt keverhették a betont. Olyan kavicsos volt. Valamikor az tengerfenék lehetett. Háromszázhatvan méterre voltunk a tengerszint fölött. Tbiliszi egészen lent volt egy völgyben. Ráláttak? Nem láttunk rá, mert 30 km-re voltunk tőle, még lejjebb, arra Törökország felé. Az Ararát hegyét olyan szépen lehetett látni, mint a Harsányi hegyet. Majdnem olyan távolságra voltunk a török határtól. Örményország volt még közte és ott már Törökország volt. Az Ararát Törökországban van, de a lábánál a Jereván, az még Örményország. Mit csináltak ott? Amikor lekerültünk oda, akkor ottan szép, finoman fertőtlenítés, meg mindenféle, ugye. Rettentő meleg volt már akkor. A víz az olyan volt ottan, egyáltalán ihatatlan. Csak forralva volt szabad inni. És aki nem bírta megállni ebben a nagy hőségben, képzelje el, 40 fok meleg van és forró vizet kell inni, nem lehet megvárni, amíg kihűl, szomjas az ember, meg kell inni. Nagyon sokan nem tudták megállni és itták a hideg vizet, de azok meg is haltak. Megmondták, hogy ne igyák, mert... Ott eldagadtak az emberek. Olyan, mint ha naftát (olajat) ivott volna az ember, mert Oroszországban a legnagyobb olajforrások voltak itt. A vízben is benne volt (az olaj), nem lehetett meginni. Nem lehetett olyan vizet találni, amelyik ne legyen naftás. Akik nem tudtak vigyázni, bizony elvesztek, mindjárt az elein. A többiek, ötezren voltunk akkor kint, két transzport... olyan nagy pullman-vagonok- ban, úgy, hogy kilencvenen voltunk egy vagonban. Marhavagonokban, nem? Marhavagonokban, igen. Úgy volt, hogy emeletet csináltunk és akkor abban voltunk. Elosztottak bennünket, amikor oda kikerültünk. Kérdezték, kinek mi a szakmája és álljon oda félre szakma szerint. Akinek nem volt szakmája, azok külön álltak és akkor elosztottak bennünket. Akkor kerültem egy másik táborban. A kollégámtól el kellett búcsúzni. Ő pincér lett, az volt a szakmája neki, és akkor maradt, mint tolmács, ott maradt a központi táborba. Én pedig a 287
