Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nagy Rózsa
barátjának, hogy szerezzen valakit, aki még levelezne. Hát jól van. Nagyon sokáig írtam a levelet neki, megjött a válasz. Fölolvastam. Én akkor már elég jól beszéltem meg írtam és mi történt? Akivel ő levelezett, a végén velem levelezett. Összevesztek, már nem írt neki többet. Megírta, hogy... Ott is volt ilyen, hogy elcsábítottuk... (nevet). Jaj, nagyon érdekes. De mondom nagyon, nagyon szép leveleket tudott írni. Akkor egy másik küldött levelet, akkor összehoztam avval. Azért nem haragudtunk egymásra. Érdekesebb volt, hogy most már egy másikkal levelez. Hogy még visszamenőleg mondjam, amikor kijártunk az építkezéshez, ahol a gyárat építettük, ugye ott nappal férfiak dolgoztak, éjjel pedig nők. Volt egy nagy zöldre festett lemezből valamilyen fülke és én arra a fülkére ráírtam, hogy „Figyelem magyarok! Ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne levelezni, akkor...” (megmagyaráztam, hogy milyen kő alá) tegyen oda egy pár sort. Hát így jöttek az ismeretségek. Hogy az ember ne unatkozzon, ne veszítse el teljesen saját magát, így kezdődött. Amikor este mentem dolgozni és kiadtam a szerszámot, akkor rohantam oda megnézni, hogy van-e levél? Volt levél. Egy hatvani fiatalember, valamilyen Gyula volt, de már nem emlékszem rá. Állítólag pedagógusnak készült ez a kis fiatalember, akkor írt. Akkor mindig ott volt a levél. Én is odatettem, ő is. És ez így ment. De nem sokáig tartott, mert valaki megtalálta a levelet és akkor már többet nem mert írni. Gondolom, valaki kileste és elvette. Szóval elmaradt. Nem mert írni. Utána aztán egy másikkal, másik magyarral leveleztem. F. Gyulának hívták. Azt írta, hogy 25 évre van ítélve. Hova valósi volt? Hát hogy hová való volt, látja ezt nem tudom. De valami csendőr lehetett. Tábori csendőr volt. Úgy írta, hogy tábori csendőr volt és 25 évre lett ítélve. Hát aztán avval sem sokáig..., mert valaki megírta nekem, hogy elhelyezték onnan. Elvitték. így maradt egyik levelezés a másikra, mert annak a barátja tudta, akkor ez így ment. így volt a kultúra, ahogy most mondjuk. Mit tudtak maguk a férfiakról? Sok mindent nem tudtam. Ügyanúgy jártak dolgozni, mint mi. Talán jobban kikövetelték maguknak (a jobb bánásmódot), mert éjszaka nehezebb volt a munka. A férfiak kikövetelték maguknak, hogy jobb helyeken dolgozhassanak, vagy nappali műszakban. Ezt a nők már nem tették meg. A nők csinálták. Oda voltak állítva, csinálták. Szóval a férfiaknak könnyebb volt. A férfiak meg azt mondják, hogy a nólc jobban bírták! A nők nem lázadoztak, nem mertek talán. Ez azt jelenti, hogy jobban bírtuk? Nem, nem hiszem. Muszáj volt. A férfiak elálltak ettől. Amikor én az építkezésen dolgoztam, akkor is a férfiak a belső munkákat végezték, a nők falaztak, vagy ácsmunkát végeztek, a tetőt rakták. A férfiak bent rakták az ajtókat, ablakokat, padlózatokat. Női brigád is volt ugyanilyen. 280
