Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nagy Rózsa
elmentek oda kotorászni a konyha körül. Onnan a szemetet kiszedték, mindenféle hulladékot és azt megették. Rengeteg ilyen beteg volt. Persze hát ezt nem tudtuk, mert a kórház el volt külön kerítve. Nem tudtuk, hogy ott mennyien halnak meg. Ennyi nép között már nem is lehetett mindenkire odafigyelni. Nem a barakkokban haltak meg? Hát volt aki a barakkban. Aki nem ment orvoshoz, vagy annyira le volt gyengülve, hogy nem is..., az ott halt meg. Temetések? Nem nagyon voltak temetések. Kivitték. Meg volt ásva a gödör. Nem nagy gödör, mert robbantani kellett volna azt is. Meg volt ásva és pár ember kivitte. Tömegsírok voltak? Nem. Nem. Lehet, hogy ha több halott volt egyszerre. De én nem voltam kint soha. Nem láttam. Arra azért mégis gondol az ember, ha most tegnap halt meg egy, meg ma megint egy, akkor azért az már nem egy helyen, hanem másik helyen van eltemetve. Kicsit távol volt tőlünk ez a hely, ahová temették az embereket. Kaptak levelet hazulról? Nekem nem volt semmi kapcsolatom, mert ugye én elmentem és nekem itthon sem volt már kapcsolatom. Itthagytak és hát nem tudtam és nem is mertem, őszintén megmondom, nem is mertem valakinek írni. Rokonságom nem volt, így nem mertem. Nem volt kinek írni. Hallani sem nagyon hallottam Magyarországról. Jó pár év elteltével, már Ázsiában voltam, akkor egy filmet mutattak, nem tudom már a címét, és az magyar film volt. Hát az egy rettenetes volt, amikor... Mondja csak részletesen! (Sír.) Nem tudom pontosan, de valamilyen Ilona volt, valami, csak azt tudom, hogy valami Ilona volt a szereplő. Nem a családneve, hanem valami Ilona. Rettenetes volt, talán nem is tudtam végignézni. Egyszer meg, mikor az agyagbányában dolgoztam, ott meg vagonok álltak be és az egyik vagonra rá volt írva magyarul: Budapest. Tudja, ez egy olyan valami volt, hogy... (Sír.) És a honvágy. Szörnyű honvágyam volt. Hogyan jelentkezett a honvágy? Egyszerűen csak jött és akkor csak mindig néztem Nyugatra, ha az Nyugat volt, mert Ázsiában nagyon nehéz volt megállapítani, mert mindig annyira sütött a nap és annyira meleg volt, hogy nehéz volt eldönteni, hogy most merre is van az a Nyugat, de annyira elfogott, valahogy mindig egy tájra néztem és onnan, abból az irányból mindig a sült szalonnának a szagát éreztem. Hát ez borzasztó volt. A sült szalonna, hát... mint mikor a nyárson sütik azt a szalonnát és annak az illata jött, én mindig azt éreztem. Annyira 277
