Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - U. A.
Amikor kimentek napközben dolgozni, akkor nem nyúltak hozzá? Akkor mindenki elment! Akkor nem maradt senki bent. És ha eltűnt, akkor az, aki először bejött, vagy utoljára kiment (az tehette). Azon lett keresve. Az akkor meg lett pokrócolva. Kiderülek azért a turpisságok? Ki, ki. Debrecenben voltunk! Ott egypár nap, három vagy négy napig tanyáztunk. Egy szép napon megint beállt egy szerelvény, de akkor már személykocsi. Kaptunk egy eltávozási papírt, az még mindig megvan valahol. Húsz forintot hozzá, élelmet is valamennyit. Amikor Pestre kerültem, az első az volt, odamentem egy kantinhoz, mutattam a húsz forintot. Kapok-e ezért egy fröccsöt? Az illető rám nézett, mosolygott, honnan jövök, hogy nem tudom, hogy mennyibe kerül egy fröccs? Hát én mondtam, hogy Oroszországból. Az illető adott nekem egy fröccsöt és visszaadta a húsz forintot. Az ember nem tudta, hogy mi is az a húsz forint. Mit lehet venni rajta? így kerültem haza, Véméndre. Pécsre este értünk. Érdeklődtem. Láttam sváb asszonyokat, svábul beszéltek. Arra lettem figyelmes, hogy svábul beszélnek. Kérdeztem, hogy hová mennek? Tőlem is kérdezték. Hát mondom, Véméndre. Kihez megy? Egy székely, ahol az öcsém szolgált, annak a címe volt meg. Szüleim kint laktak a présházban a szőlőhegyen. Mindig ide írtam. Kossuth Lajos utca 33. Ezt nem felejtem el. Ez az ő házuk volt, szólt egy asszony. Egy telepes van benne. Én nem tudtam, mit jelent ez, telepes. Ki az a telepes és ki nem? A végén kiderült, hogy ezek a székelyek, akik lent Jugóban oda lettek telepítve a szomszéd faluba, ahová mi átjártunk dolgozni, mert nekünk ott volt egy tanyánk. A falujukon körösztül jártunk. így kerültek a szüleim ide, ismeretség révén. Először Garán voltak. Ott kitelepítési listára kerültek. Ki lettek volna telepítve. De akkor ismeretség által ide kerültek. Hogyan kerültek át a szülei Magyarországra, hogyan nem kerültek vissza és végül hogyan jöttek Véméndre? Otthon maradt az öcsém, édesanyám és a nagyszüleim. Apámnak a szülei fönt laktak Magyarországon, Garán. A háború előtt a házasulok faluról falura mentek. Utána lett a határ. Trianon után. Akkor mi el lettünk vágva. Most „negyvenegyben”, mikor vissza lett csatolva a Délvidék, akkor mi örököltünk földet. Följöttek és itt laktak Garán a nagyszüleim. A határszélen laktunk, könnyen ki tudtunk szökni. Minden sövényt, minden bokrot ismertek. Egyszer egy éjjel az öcsém, aki 12 éves volt, átszökött. Ez körülbelül negyvenhatban volt. Megnézte, hogy mi van itt fönn Magyarországon, hogy nagyszüleim itt vannak-e megvannak-e még? Visszajött és felhozta anyámat. Még mindig voltak a nagyszülők, akik nem voltak olyan 263
