Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - „Jóvátételi közmunkán”

Az országos kép kialakítása után feltűnhet, hogy pl. Békésben a lakosságot a szovjet parancsnokságok szándékának közlése idején arról is tájékoztatták, hogy az érintetteket a Szovjetunióban végzendő közmunkára viszik, de onnan vissza fognak térni. Mindez a legtöbb helyen nem így történt. Vagy csak annyit közöltek, hogy közmunkára viszik a népet, ugyanúgy, ahogy eddig is tették, vagy a lakosságot eleve megtévesztették. Szabolcs megyében azt híresztelték még november elején, hogy a főispán érkezik és szétosztja a nagybirtokokat, vagy ruhaneműt és lábbelit oszt.35 Az összegyűlteket szovjet fegyveres katonaság vitte el. Pestszentlőrincen is élelmiszerosztást használtak fel csalétekül.36 Baranyában a pécsi repülőtér építése, valamint Somogyhoz és Tolnához hasonlóan Baja környéke körüli kukoricaszedés volt az ürügy.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a magyar hatóságok ezeken a helyeken ismerték-e a valóságos úticélt. Úgy véljük, hogy nem, vagy a legtöbb esetben nem. Azokon az elzárt helyeken, ahová a magyar kormány rendelkezései nem értek el - legyen az akár egy-egy falu, vagy egy egész megye -, aligha tudhatták a valóságot. Itt a hadimunka és a jóvátételi közmunka teljesen összefolyt, az iratokban is nehezen lehet a kettőt megkülönböztetni. Ezt a feltevést erősíti, hogy több helyen a községi vezető a saját családtagját is elküldte. A korábban említett szervezetlenség egyik káros következménye, hogy az emberek megtéveszthetők voltak és. nem készültek elő megfelelően ruhával, élelmiszerrel stb. a hosszú útra. Sok esetben az egy-két heti munkába belenyugodva a szökési lehetőségről is lemondtak. A megtévesztésnek ez természetesen a célja is lehetett, de igen sok embernek az életébe került. A szervezetlenség további hátránya, hogy nem tudott legalább egy egységes szemlélet kialakulni az igénybevételről, így tág teret kapott a szubjektivizmus. A túlélők máig sem értik, hogy miért éppen őket vitték el. Feltűnő, hogy a kiszolgáltatottabbak, a szegényebbek közül többet vettek igénybe, mint a gazdagabbakból. Utólag ebből a legkönnyebb a magyar helyi hatóságok megvesztegethetőségére, vagy bosszúra gondolni, de a korabeli iratokban gyakran szerepel az ország gazdasági érdekének említése a mentesítések kérdésénél. Arra nincs adat, hogy emiatt valakit is levettek volna a listáról, az viszont elképzelhető, hogy eleve nem is került oda. A bosszú a korábban kettészakadt falvak „magyar pártjának” a válaszaként jelentkezhetett a „volksbundos időkért”. A békeszerződés a jóvátételi közmunka újabb fejezetének kezdetét jelenti. E szerződésben sem található ugyan utalás az élőmunkával történő jóvátételre, ettől függetlenül a hadifoglyok nagy részét hazatérés helyett e célra vették igénybe. Ez lehetett az oka, hogy nagyon sok hadifogolynak a fogva tartása még két évet vett igénybe.37 Államközi megállapodásról most sem tudunk. A korabeli közvéleményben viszont olyan rémhír terjedt el,

25