Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - U. A.
U.A . (1927) Körtésfalu (Jugoszlávia). Németföldműves családból származó középiskolás tanuló, akit a trianoni határ visszaállítását követően vittek el. Felvétel: Véménd.1989 Azt vettük észre, hogy a falu körül van kerítve partizánokkal és azok tüzeltek, mert fáztak. Szomszéd szomszédhoz szólt, hogy mi ez? Miről van szó? Nyolc órakor a kisbíró bejárta a falut. Dobolta, hogy mindenki jelentkezzen a községházán. Ajtó, ablak, minden nyitva maradjon. Ne zárjunk be semmit! Aki nem tud saját lábán elmenni, azt oda kell vitetni. Hát sok öregasszony, öregember volt, nekem is volt egy nagyanyám, egy dédnagymamám, már nyolcvan éves volt, talicskára kellett felültetni és odatolni. Ezek, egy fiatal ember fehér sapkában, vörös csillag rajta, elmesélte az ő életútját és hogy a családját meg az asszonyát megölték a németek és mi is így fogunk járni. Ilyenek leszünk. Hát! Mi nem tudtuk fölfogni azt. Mi senkit sem bántottunk. Akkoriban közösen éltünk, ember ember mellett! Svábság a magyarság mellett horvátokkal, sokácokkal, szerbekkel. Szortíroztak bennünket. Fiatalokat külön, öregeket külön, gyerekeket külön. Kezdték elszedni a gyerekeket az anyáktól. A gyerekek külön össze lettek állítva. Ott volt két-három ápoló, akik ápolták őket. De hát minden gyerek az anyjához ragaszkodott. Házakba be lettünk terelve. Meg lett mondva, hogy ne próbáljon senki hazamenni, mert aki hazamegy, az felelősségre lesz vonva. Akkor mégiscsak egy asszony a második napon, az első napon még nem, meg a kis cselédek elmentek haza élelmiszert hozni. Elkapták. A templom elé vitték őket, a falu lakosságát mind oda kihajtották, egy partizán harmonikával játszott, nekik táncolni kellett és ahogy táncoltak, úgy géppuskával... Ki lett jelentve, hogy aki megpróbál hazamenni, az ugyanúgy jár, mint ezek. Akkor meg lett mondva, hogy minden pénzt, minden ékszert, fülbevalókat, gyűrűket le kell adni. Oda lett állítva egy-két kosár, ide az ékszert, oda a pénzt és így tovább. Sorba kellett állni és mindenkinek oda kellett menni bedobni, ami ékszere és pénze volt. Hát akkor ugye próbáltak... Akkor próbákat csináltak. Ahol találtak valamit, azt mindjárt a hídra állították és géppuskával... Akinél pénzt, vagy ékszert (találtak). Mindenki megértette, nem lehet semmit visszatartani. Be lettünk osztva. Előbb össze kellett szedni az összes élelmiszert a házaktól. Puskával kísértek bennünket. Például én be voltam osztva sonkákat összeszedni. Minden házból a sonkát. Csak a sonkát. Amikor tele 253
