Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István

Negyvenhat végén kaptam otthonról egy levelet és abban „virágírással” közölték azt, hogy az illető hazaérkezett szerencsésen. Szinte máig sem tudom elképzelni, hogy tette. Amikor hazakerültem, beszéltem vele, de ő azt mondta, hogy minden nehézség nélkül hazajutott. A többieket természetesen mind visszahozták.

Volt egy krónikus megszökő, aki már hatodszor szökött meg és amikor visszahozták, annyira megverték, hogy sérüléseibe két- három héten belül meg is halt.

A szökéssel kapcsolatosan még egy érdekes eset volt. Negyvenhét tavaszán a tábornak a főtolmácsa, akiről már korábban beszéltem, aki románul,németül, oroszul és magyarul szinte tökéletesen beszélt, orosz ruhával, teljesen népi ruhában megszökött. Három hónap múlva őt is visszahozták, nem tudott hazakerülni. Kéthetes fogdával megúszta az egészet.

Hazautazások és a tábor végleges felszámolása: Az első hazamenő transzport táborunkból 1946 októberében a tífuszban lévők és életben maradott, de szervezetileg nagyon legyengült táborlakókból tevődött ki. Ekkor októberben mintegy ötven, vagy nyolcvan ember kerülhetett el haza, Magyarországra. Nagy örömömre köztük volt nővérem is, aki mint ahogy mondtam, szintén tífuszban volt, de szerencsére meggyógyult. A hazautazok között volt a hőgyészi barátom, H. Lajos is, aki mint mondottam, képzőművészeti főiskolai hallgató volt. Kezdetben ő is a bányában kapott munkát, de a bányamunkát három hónapnál tovább nem bírta, ezért tábori munkára került, mint századiatok, mert hamar megtanult oroszul beszélni és írni is. Ugyanakkor pedig felhasználták kézügyességét. O volt az, aki a kiváló dolgozókról, az ún. „sztahanovistákról” portrékat készített és ezeket a portrékat az étteremben rakták ki példaként. Ugyancsak őneki kellett elkészíteni a május elsejei és a november hetedikéi transzparenseket is. Hazatérve folytatta főiskolai tanulmányát, azt sikeresen befejezte, majd a budapesti képzőművészeti középiskolában, mint tanár került alkalmazásra és onnan is ment nyugdíjba most két évvel ezelőtt. Ugyanakkor, mint festőművész rengeteg értékes festményt készített. Festményei Amerikába, Japánba és Európa sok országába eljutottak.

A következő évben, negyvenhétben, júliusban volt a következő hazamenő transzport, ezek között voltam én is. Ekkor harmincán, vagy negyvenen hagyhattuk el a lágert és kerülhettünk haza.

A következő hazautazó turnus negyvennyolc júliusában volt, amelyben szintén voltak hőgyésziek és a tábor feloszlatása tulajdonképpen 1949 júliusában vagy augusztusában történt és beigazolódott azoknak a jóslása, akik azt mondták odaérkezésünkkor, hogy itt öt évet kell nekünk ledolgoznunk.

241