Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István
asztalosműhely, lakatosműhely, szabóműhely és a cipészműhely. A konyhától jobbra volt az ún. „egészségügyi rész”, amely egy kis téglaépület volt, amelyben egy orvosi kezelő szoba, egy várószoba, valamint egy betegszoba volt, ahol 3 fekhelyet lehetett találni. A női épület felső részénél volt egy különálló faépület, amely az NKVD tisztnek volt a tartózkodási helye és irodája. A női épülettől balra volt egy fáskamraszerű faépítmény, ezt használták rendszeresen fogdának. A tábor jobb felső sarkán volt kialakítva a latrina, külön a férfiaknak és külön a nőknek. Néhány adat a tábort irányító személyzetről: egy alezredes volt a láger parancsnoka, míg egy őrnagy a helyettese. Ugyanakkor 8-10 fős tisztiállomány volt a táborban, akik egy-egy századnak, mármint egy-egy munkaszolgálatos századnak voltak a parancsnokai. Ok feleltek azért, hogy mindenki időben munkába menjen, mindenki megkapja az őt megillető juttatásokat, ugyanakkor ők voltak a felelősök a körlet, a századhoz tartozó körletnek a tisztán tartásáért. A közvetlen őrséget 15-20 fős legénység szolgáltatta. Ezenkívül volt egy NKVD tiszt, egy őrnagy, a neve Agyincov volt. Ez az irányító személyzet valamennyi megjárta a frontokat és valamennyi sebesülésen esett át. Volt akinél látható volt, hogy sántított, vagy a szeme hiányzott, de a legtöbbön külsőleg nem volt semmi sem tapasztalható. Életkoruk kb. 20 éves kortól a 40-45 éves korig terjedt. Általános benyomásom az volt róluk, bár egyszerű emberek voltak, de jóhiszeműek és emberségesen bántak a tábor lakóival. Az NKVD tiszt feladatát nem ismertem. Valószínű a felvett közvetlen személyi adatok őhozzá kerültek, ő rendszerezhette és esetleg felkerülhettek az adatok a központi nyilvántartóba, ahol azt, illetőleg bennünket, gondolom leellenőriztek. Ismeretem szerint senkit sem hívtak be hozzá azzal a céllal, hogy a lágerből ki lesz toloncolva, illetőleg elviszik. A tábor lakói közül háromnégy ember, úgy láttam, viszonylag bejáratos hozzá, lehet hogy rajtuk keresztül informálódott a tábor lakóinak a hangulatáról és egyéb dolgokról. Amikor ezeket megkérdeztük, hogy mi keresnivalójuk volt bent a tisztnél, egyszerűen elzárkóztak attól, hogy mit beszéltek. Azt mondták, csak a munkájuk után érdeklődött. A munkarendről: A napi munkaidő 8 óra volt, heti egy pihenőnappal, de ez a pihenőnap nem kizárólag vasárnapra esett, hanem fel volt osztva, hogy kinek melyik napon van a pihenőnapja. Voltak, akiknek hétfőre, voltak akiknek vasárnapra esett. A bányában, mint ahogy azt korábban is mondtam, három műszakban folyt a munka, úgyszintén a szénosztályozóban is, míg a fatelepen a műszakok száma kettő volt. Tehát ott éjszakai műszakot nem tartottak. A belső tábori munkánál általában 8 óra volt a 236
