Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István
tízszer költözött mindenki ebbe a barakkba, abba a barakkba, míg végérvényesen kialakult mindenkinek az állandó barakkja, illetve fekvőhelye. Ezek után már nem kívánom kronologikusan részletezni az eseményeket, hanem inkább a munkatáborra jellemzőket kívánom témaként előadni. A tábor pontos címe oroszul a következő volt: „SSSR Rosztovszkaja oblaszty gorod Sahti sahta mezsdania Robocsbatalion sesztynadcaty nul dva, azaz magyarul: SSSR Rosztovi megye, Sahti város, szénbánya, munkatábor száma: 1602.” A tábort tehát nem mint hadifogoly-tábort tartották nyilván, hanem mint civil munkatábort. A tábor létszáma kb. nyolcszáz és ezer fő körül mozgott. Ebből kb. 65-70% volt férfi, a többi pedig nő. A tábor lakói a következő helységek elhurcoltjaiból tevődött ki: Tolna megyéből Hogy ész, Diósberény, Szakadat, Duzs, Csibrák, Murga, Tevel, Bonyhád-Varasd. Cikó, Felsőnána, Kéty, Zomba, Nagykónyi és valószínű még Kocsola, Kalaznó és Póri. Somogy megyéből csak egy helységből, Somogyszilből voltak táborlakók elég nagy létszámmal. Majd pedig Erdélyből, Szatmár megyéből éspedig Szatmárnémetiből és Erdőd nagyközségből, szintén komoly létszámmal. Véleményem szerint a felsorolt helységek tanácsainak vezetői feltétlenül tudnak megközelítő számot mondani még ma is az elhurcoltakról, illetve a kint meghaltak létszámáról. így többek között Hügyészről, bár a számokat nem tudom, de Pál Imre, a községi tanács elnöke erre vonatkozóan biztos megbízható adatokat tud rendelkezésre bocsátani. Tudomásom szerint most nemrégiben a hőgyészi templomban egy márványtáblát helyeztek el azoknak a névsorával, akik az elhurcoltak között kint a Szovjetunióban haltak, mondhatni hősi halált. A szénbánya adatai és a bányamunka: Kb. 180-200 m mélységben kiváló, 9000 kalóriás antracit volt található 140, illetve 200 cm-es átlagos rétegben. Teljesen metánmentes volt a bánya. Tehát a nyílt láng használata nem volt megtiltva. Teljesen gépiesített. Abban az időben már a gépeket villamosenergia hajtotta, tehát nem sűrített levegővel dolgoztak. A mintegy 5 km hosszú strecken, vagyis főútvonalon a csilléket, vagy inkább vagonoknak nevezhetők, amelyek két tonna szenet tudtak egyszerre tárolni, villamosmeghajtású mozdonyok vontatták a megfelelő munkahelyekre, illetve onnan liftre, amely a szenet a felszínre vitte. A főútvonalról mintegy 8-10 úgynevezett „ucsasztok”, vagyis munkahely volt kiépítve, ahol tulajdonképpen a frontfejtés folyt. Egy-egy ilyen munkahelyen egy vágógép, fúrógépek, csúzdarázógépek, futószalagok, azonkívül ventilációs, vagyis ventilátorgépek, valamint szivattyúk dolgoztak. De nem kívánok 233
