Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - „Jóvátételi közmunkán”

Ha a viszonylag jó hírközlési összeköttetéssel és konszolidálódott közigazgatással rendelkező Békés vármegye sem tudta a német lakosságot megvédeni, nem csodálkozhatunk azon, hogy a frissen elfoglalt területeken a lakosság még jobban magára maradt és a helyi közigazgatással együtt kiszolgáltatott helyzetbe került.

A korabeli Zemplén megyében a megyei közigazgatás nem is folyt be az igénybevétellel kapcsolatos ügyekbe. A magára maradt helyi közigazgatás pedig még jószándékú tevékenysége esetén is ki volt téve a lakosság egyébként jogos szemrehányásának.

Tarcalon 1945. január 28-án 5 reformátust és 118 római katolikust vittek el. Az a gyanú alakult ki, hogy a polgárőrparancsnok, az alparancsnok és az albíró az okai annak, hogy majdnem teljes egészében r. katolikusok kerültek a vagonokba. A rendőrségi vizsgálat a nemzetőrparancsnok tevékenységét ugyancsak gyanúsnak találta, mert állandóan együtt volt az orosz parancsnokkal, fekete listákkal, a G.P.U-val fenyegetőzött, de bizonyítékot a gyanúsításra nem talált. Az albíró elismerte, hogy részt vett a kijelölésben, de arról is beszámolt, hogy a közreműködő orvosokat több ízben aszúborral megajándékozta, ami végül is azt eredményezte, hogy az eredetileg tervezett 260 főből csak 123-at vittek el. Nyitva maradt viszont az a kérdés, hogy a visszahagyottak nagy része miért a reformátusokhoz tartozott és miért a legvagyonosabb családokból kerültek ki. Tisztségükből leváltották őket, illetőleg lemondtak. De még hosszú ideig nem sikerült meggyőzni a közvéleményt arról, hogy milyen veszélynek is volt a lakosság kitéve. Az ügyből az látszik a valós érvnek, hogy a reformátusokról sikerült elhitetni, hogy valamennyien magyarok, a római katolikusokról viszont nem.24

A Zemplén megyei eseményeknek további jellegzetessége az, és erre ma sincs elfogadható magyarázat, hogy miért vittek el magyarokat, még a teljesen magyar falvak lakosságát is - férfiakat és nőket egyaránt - igénybe véve. A mozgósítottak összetétele bizonyítja, hogy nem hadviseltekről, hanem békés polgárokról volt szó. A szovjet katonai hatóságok még a saját rendelkezéseikre sem voltak tekintettel. Az önkényre egy másik rendőrségi ügy vet némi fényt. Ebben ugyanis a közreműködő tisztek megvesztegethetőségére találni adatot, éppen a tarcaliak hazahozatalát illetően, de a vádat nem sikerült bizonyítani.25

A magyarok igénybevételére csak egyetlen magyarázat lehetséges, a forrásokban itt-ott feltűnő előre meghatározott létszám minden áron történő biztosítása.

A hírközlési kapcsolatokat illetően Eszak-Magyarországnál is kedvezőtlenebb helyzetben volt a Dél-Dunántúl annak ellenére, hogy a front közel egyidőben érte el őket és haladt át rajtuk. AIII. Ukrán Front délről indított előnyomulásával a megszállt területek lényegében szigetet alkottak. A front

22