Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné
ahonnan kicsúszott a szén. Oda lettek állítva a csillék. Mire meg voltak töltve, ott volt egy férfi (és mondta), jól van, mehet tovább! Minekünk ezeket tovább kellett tolni a központra, vagy hogyan nevezzem. Ahonnan az ... izé árammal fölvitte. De odáig tolni (kellett)! Jó nehezek voltak és ezek a sínek teli voltak ... olyan nehezen ment! Kézzel nem tudtuk már tolni, hát a hátunkkal, így toltuk háttal, mire odaért a helyére. Amikor följöttünk, mindig lehetett fürödni. Ott volt a fürdő, ilyen tusolókkal és lehetett, köllött is, mert porosak voltunk. Meleg vízzel? Meleg vízzel, meleg vízzel! Teljesen lement a bőr a hátamról. Sovány is volt az ember. Ha hús lett volna (rajta), akkor is jobban ... ugye ezek a csontok, hát tiszta (csont-bőr) voltam. Később már egy kicsit jobban megszokta az ember, de nagyon, nagyon nehéz volt. Tizenkét órát kellett ott lent dolgozni. Ennivalót csak akkor kaptunk, amikor mentünk és jöttünk. Napközben, hát néha vittünk, ha maradt egy kis kenyerünk, azt lehetett levinni. Mit kaptak enni? Eleinte káposztalevest. Az volt a fő(étel). Káposztalevest, néha egy kis darabka halat, némelykor, ha volt. Kása az volt sokszor, ilyen, hogy mondjam? Nem rizs, kásának mondtuk. Gersli? Ilyesféle! Az volt, annak nagyon örültünk! Némelykor egy kis olajat tettek rá. Hát megéltünk abból. Na és aki a bányába ment, mindjárt kapott egy kiló kenyeret és a másik csak hetven dekát. Aki fönt dolgozott. Ez egy óriási különbség volt, mert a kenyér, az tartott minket. De ami az oroszokat illeti, és ezt még egyszer hangsúlyozom, ezek nagyon jók voltak hozzánk. Dolgozni kellett minden nap, de egy szabadnapot minden héten kaptunk, de vasárnap is kellett dolgozni. Csak amikor rá esett (a szabadnap), akkor otthon lehetett maradni. De amikor vasárnap volt, akkor az oroszok is: „Szegyi, davaj szegyi, ... ne”, nem kell annyit dolgozni. „Vaszkresszénye”. Máma vasárnap van. „Szegyi, szegyi szegyi!” Nagyon jóindulattal (voltak). Hányszor mondták: „Kurva Sztálin...” Akkor már így csináltak. (Legyintettek) Úgy féltek ezek a szegény emberek. „Kurva Sztálin...” Hányszor mondták: „rabotá, rabotá”. Voltam egyszeregy helyen, állandóan csurgott a víz. Állandóan csurgott. Nem nagyon, de állandóan csöpögött. Egy-két nap múlva tiszta egy víz (voltam). Huzatos is volt ott. Hát egyszer jött a munkavezető. Kérdezte: „Hogy vagy?” „Kák gyela?” „Ploha, ploha” - mondom. Rosszul vagyok. „Pacsemu?” „Miért?” „Látod, hogy egészen vizes vagyok. Hazajövök, hát hol szárítsam meg?” Nem mondom, a lágerban meleg volt, de hová tegyem a ruhámat? Le kellett adni a ruhatárba, mert ebben a ruhában nem lehetett 219
