Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné

tudtak menni. Volt köztünk nagybeteg is. Nagyon-nagyon lázas volt. Nagybeteg volt. Hát kihúztuk. Na de előbb azt is akartam mondani, hát jelentettük, hogy nagyon beteg itt valaki. Hát azt mondták, volna a kupéba, ahol betegek voltak (egy hely), de nem volt ott semmi (gyógyszer). Ott se injekció, vagy ... Azt mondták, volt ott egy orvos, egy állatorvos. Hát egy kicsit, amit tudott (segített), de hiába akart ő segíteni, amikor se orvosság, semmije nem volt. Hát honnan? Amit ő mondani tudott.

Ki volt ez a beteg?

Megmondjam a nevét?

E. Jánosné, született L. Katalin. Nagyon beteg volt. Mielőtt kivagoníroz- tunk, behozták megint mihozzánk. Egy pár napig a (egészségügyi) vagonba volt. „Hát ő nagyon beteg! Jaj! - azt mondta, Mári! Csak vizet! Lázas volt. Vizet! Vizet! Vizet! Jaj! - azt mondta, én vagyok a legnagyobb bűnös, hogy még vizet sem kapok”. Hát aztán odaálltam az ablakhoz és a dróttal kopogtam. „Voda! Voda! Voda!” Na, hát akkor mégis jött egy őr oda és hozott „vodát”. Ivott egy kicsit, de hát nem lett könnyebb, mert nagyon magas láza volt. Állítólag már itthon (is) volt mandulagyulladása. Hát, ha lefeküdt volna az ágyba, itthon maradhatott volna, de ki tudta? És akkor kihoztuk, hát nem tudott már állni. Mindig összecsuklott. Ketten összefogtuk és így cipeltük. De hát cucc is volt, azt meg húztuk. Hun az egyik, hun a másik. Hát nem lehet kimondani! Odaértünk! Odajutottunk a lágerba.

Ez hol volt?

Ez volt a négyes láger, Sahti környékén. A helységet nem tudom. Csak az volt mindig, Sahti környékén. Ez nem falu volt, hanem csak egy láger. Mellette voltak faluk. Oda bementünk, először a négyesbe. Mindenkinek le kellett fürödni. Ez jó is volt. Három hétig nem volt mosakodás. Áh, nem lehet kimondani.

Milyen víz volt?

Volt meleg víz! Csak zuhanyozó volt. Egész primitíven volt, de lehetett fürödni. Ilyen zuhanyozók voltak, négy-öt volt. Mindenkinek le kell fürödni, mondták az orosz nők. Ruhát le és mindenkinek le kell fürödni!

Milyen volt az időjárás akkor?

Nagyon hideg volt, de ott bent meleg volt. Magyaráztam, hol, mi, hát már tudtam, hát hogy beteg! Azt mondják: „Nicsevo, nicsevo!” Le kell fürödni annak is. Először én fürödtem le. Hát ugyan akkor nem úgy volt az ember, mint ma, nem is mertünk levetkőzni. Csak ... Na, jól van. Fürödtem én is meg a többiek is, és akkor próbáltuk a beteget is. Annak is le kell fürödni! Ráfért mindegyikre, el lehet gondolni. Hát akkor ketten bevittük azt a beteg nőt, de mindig összecsuklott. Kicsit lemostuk, kihoztuk. Felöltöztettük. Na jó! és akkor így a lágerba.

215