Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Szauter Mária

A fegyelem hogyan érvényesült?

Fegyverrel lettünk kísérve a munkahelyre. Oda is meg vissza is. Mindig fegyverrel kísértek bennünket. A láger előtt is volt őrség.

Akik a kolhozban voltak, azok némelykor krumplihoz jutottak, vagy valami. Nahát akkor, némelykor adtak krumplit, hogy azt megsüssük. Hamar a parázsba. Olyan jólesett.

Hol volt jobb, a kolhozban, vagy a bányában?

A bányában jobb volt. Én szerettem a bányában lenni. Nagyon szerettem. És pláne, ha volt egy kis szabad(ság), na most a főnök elment. Akkor hamar a lámpát a kabát alá dugtuk, hogy ne világítsunk. Egy kicsit pihentünk. (Nevet) Az utolsó években este még tánc is volt, de csak az éjjeli műszakban. Az első három évben nem volt erő, az ember csak volt. Kaptunk is mindig injekciót, a nők.

Azért kapták, hogy a biológiai ciklusuk megszűnjön ?

Igen, azért adták szerintem az injekciókat. Minden fél évben.

Ezek erősítő injekciók lehettek?

Én nem tudom, de én mindig elájultam tőle, azt tudom. Én mindig elájultam, amikor kaptam az injekciót. Úgy kellett elvinni onnét.

Miért kapták?

Énszerintem azért, hogy ne jöjjön meg a ...

Maguk ezt így tudták?

Igen, mert senkinek nem volt. Senkinek.

Vérzése nem volt?

Nem. Azért gondoltam, hogy biztos azért kaptuk az injekciót.

A többiek is így gondolták?

Igen, a többiek is. Igen, igen, úgy gondoltuk, meg beszéltük, hogy biztos azért. Mit is csináltunk volna ilyenkor ott, abban a nyomorúságban meg szegénységben, mert csak ezt tudom mondani, meg a szenvedést, amit átéltünk.

Egy táborban voltak a férfiakkal?

Igen, de külön épületben.

Ha összehasonlítja a nők és a férfiak helyzetét, akkor mit tapasztalt? Kik bírták jobban?

Mi nők jobban bírtuk. Abból a szempontból, hogy meghalnak, vagy valami. A nők talán még jobban bírták. Amit én tudok, egy osztálytársam meghalt ott. Gödreire másra nem emlékszem. Nem voltunk egy helyen mi gödreiek. Ahogyan el lettünk osztva, vagonszámra. Most itt akasztok le egy vagont, vagy kettőt, a másikat meg arrább. Úgyhogy nem voltunk sokan. Tizenöten voltunk gödreiek egy helyen. Ez a K. Kati, a szentgyörgyi volt még velünk. Meg egy bakócai, a H. Annus, az volt még velünk.

207