Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Szauter Mária
mondják a munkavezetőnek, minket akkor ő dicsért, hogy mi lementünk, meg így, meg úgy, meg hogyan dolgozunk! Minden este volt névsorolvasás az udvaron. Sorakozó, névsorolvasás. Na akkor ez a tiszt mindkettőnket kiállított ez elé a két-háromezer nép elé, kiállított oda mellé és mondta a többieknek, hogy mirólunk vegyenek példát, mert mi lementünk a bányába legelőször és mindenki példát vegyen rólunk, hogy mindenki így dolgozzon, mint mi. Akkor azt mondta, aki nem dolgozik, fölszedett két szalmaszálat és ilyen keresztet mutatott a szalmaszállal és mondta: „Tam bugyitye!” így fognak járni, ha nem dolgoznak. Rólunk vegyenek példát. Meghalnak, hanem dolgoznak. Éhen fognak halni, vagy Szibériába viszik el őket. Mi kaptunk először kiló kenyeret, ketten, és kaptunk egy bugyit, meg egy kombinét ajándékba. Ott a közönség előtt. Nagy valami volt ez ám! Soká tartott, amíg a többiek le mertek menni, de egy-két hónap múlva mentek ők is. Rá voltak kényszerülve. Én még máig is mondanám, ha én még kezdenék, én úgy szerettem a bányában dolgozni, csak nem ott, mert nagyon sok rossz hely volt. Öt évig lent voltam. Úgy szerettem ott dolgozni. Igaz, két balesetem volt, de az mindenhol előfordulhat. Az volt a jó benne, hogy nyáron a hűsbe voltunk, télen pedig a melegbe. Mégse a hóban kellett lenni, igaz, vízben azért sokszor voltunk. Vizesen mentünk haza, összefagyva. Mit dolgoztak ott? Többféle munka volt. Legelőször én meg a Sch. Rézi, meg még két férfi dolgoztunk a bányában. A két férfi ki volt? Váraljaiak voltak, bányászok, azt tudom. Mi, hogyan mondják magyarul, építettük az izét, hogy menjen tovább. A köveket fúrtuk, meg robbantottuk. A köveket raktuk a csillébe. Mentünk, hogy a síneket tudják tovább vinni. Maguk tolták a csilléket? Igen, azt is. Meg raktuk be a köveket, meg robbantottunk. Mi négyen voltunk az első időszakban. Egyszer éppen le akartam hajolni egy kőért és fölemelni, amikor föntről egy akkora nagy, mint ez az asztal, éppen ott esett le és csúszott le a hátamon. Ha kicsit görbébben állok, hát lenyom. Éppen itt csúszott le a hátamon. A lábamat itt valahogy elérte és fölhasította. De hát megmaradtam. De tényleg, ez éppen egy hajszálon múlott. Na szóval itt is dolgoztunk. Volt olyan, ahol a szenet kidolgozzuk, kilapátoljuk, vagy hát nem tudom, hogyan kell mondani. Mondja úgy, ahogyan tudja! Ahogyan tudom, persze! Ahol már föl volt polcolva, ahol a szén van és a 205
