Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Schmidt Pétemé

SCHMIDT PÉTERNÉ (1918) Feked. Német anyanyelvű háztartásbeli. Dombaszból Németországba került, majd szökve érkezett haza. Férje magyar katonaként került fogságba, ahonnan megszökött.

Felvétel: Hird, 1989

1944 őszén mi történt?

Decemberben vittek el bennünket. Azt mondták, hogy elmegyünk munkára Pécsváradra. Pécsváradra kellett menni gyalog.

Ki mondta?

Doboltak, hogy 15 évestől 30 (évesig menni kell).

Jött valaki mondani, hogy név szerint maga menjen?

Pécsváradon kellett jelentkezni. Ment az egész nép, a fiatalok, akik ilyen korban voltak, mentek Pécsváradra, de onnan hazamentek. A gazdagok mentek haza és a szegények mentek ... A szegényemberek azok mind elmentek. A gazdagok hazamentek. Lefizették ottan ezeket és hazamentek. Mi meg továbbmentünk Pécsre.

Kit fizettek le?

A fekedi papot.

A pap volt az egyik fő matador...

Meg a B. is...

B. Ernő tanító és a Sch. bíró. Testvére a János volt, az az öreg, aki Pécsváradon mindenkihez ment és nemzeti színű szalagot tűzött ki. De hogy honnan szedték, nem tudom. Nekünk is volt, mindenkinek volt. Akkor azt mondta az egyik Sch. az egyik asszonynak: „Ezt mért tették rá, az egyik szalagot. Fogta ... ezt már előbb kellett volna.” Ő is sorra került később, ő is kiment a vagyonából.

Pécsváradról az út merre vezetett?

Bevittek bennünket Pécsre, gyalog.

Kik vitték?

Magyarok. A kisállomáshoz közeli laktanyába mentünk. Tele volt az egész udvar meg az istálló.

Szökni is lehetett?

Eleinte sokan mentek, aki nem volt gyáva, aki nem félt. Mert csak egy kötelet húztak az udvaron és akkor jöttek a látogatók és innen sokat elvittek. Akik közel álltak, azoknak csak át kellett lépni (a kordont).

163