Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Pfaffenbüchler Henrik
PFAFFENBUCHLER HENRIK (1923) Véménd. Német iparos családból származó lakatossegéd. A kényszer SS behívásnak nem tett eleget, elbujdosott. A Donyec-medencéből édesapjával együtt több sikertelen szökési kísérletet tett. Felvétel: Véménd, 1989 (Véménden) összegyűjtötték a népet, hogy deportálják őket. Ahogy hallottam akkor mesélni, a faluban egy présházba bezárták őket. Éjjel valahogy ki tudták nyitni az ajtót, nem tudom hogyan, és szétszéledtek a szomszéd falvakba. Elszöktek. Akkor ezek helyett, mert az oroszok követelték a létszámot, sorra került az édesapám meg a húgom. Éjjel jöttek értük, azt hiszem egy órakor és elvitték őket. Másnap az állomáson az édesanyám megkérdezte, hogy nem mennék-e el a testvérem helyett? Ha megengedik, természetesen! Természetesen megyek! így kerültünk akkor az édesapámmal együtt ki. Pécsre mentünk, onnan Dombóvárra. Úgy emlékszem, Pécsett töltöttünk egy éjszakát, vagy Dombóváron? Ezt nem tudnám megmondani. A dátumot sem tudja? Azt tudom. (1945) január 21-én indult a vonat Véméndről. Az éjszakázás ezek szerint január 22-én volt. Azt hiszem, ez az éjszakázás inkább Dombóváron volt. Dombóvárról Bajára ment a vonat. Ott volt egy olyan nagy fészerszerű valami. Melyik oldalon? A túlsó oldalon. Hogy hogyan mentünk át a Dunán, azt már nem tudom. Baján töltöttünk egy éjszakát. Az apám nagyon rábeszélt akkor, hogy szökjünk meg. De hát ott lövöldöztek körös-körül az orosz katonák és én féltem. Meg őszintén szólva egy kicsit az is hozzájárult, hogy tudtam már akkor, hogy a feleségem (a jövendőbeli) már kint van. Akkor már több éve udvaroltam neki. Reméltem, hogy találkozunk, vagy mit tudom én. Attól függetlenül, ha meg lehetett volna lépni, azért természetesen megszöktem volna. Az ember nem is tudta, hogy mi vár rá. Hogy ebből két és fél év lesz. Több mint két és fél év. Mert különben az ember az élete árán is megszökött volna. Mikor tudták meg, hogy hová mennek? Mikor tudtuk meg? Talán akkor még nem tudtuk biztosan. Kiskunhalasra kerültünk, ott volt egy laktanya, vagy kaszámyaféle, ott szállásoltak el 147
