Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - H. Éva
itt kiugrók. Oroszországba én nem megyek. És ha agyonlőnek, agyonlőnek. Hát úgy is csináltam. És akkor volt még egy rokonom, az is ott volt, azt mondta, hogy ő utánam jön. Azt mondta, menjek csak én először és ha nem lőnek, akkor ő is utánam jön. De hát ő nem mert. Amikor hallotta, hogy én ott kint lezuhantam, akkor visszament és mondta az unokatestvéremnek: Az Éva kiszökött! Hát akkor én még soha nem voltam Pécsen. Voltak (ott) ilyen kis bokrok. Alájuk szaladtam és lebújtam. O bement. Amikor hallották, hogy én kimentem, a barátnőim is kijöttek. Hát ezek mind csak továbbszaladtak. Apám öccsének a (sógornője) is jött, fiatal asszony volt. Mondtam neki, Éva, itt vagyok! Hát hol vagy? Itt a bokorban! És akkor ketten elindultunk. Most merre? Az állomásra? Mentünk. Öt óra volt reggel. Jött egy öreg néni és kérdeztük, hol az állomás? Azt mondta: „Ne menjenek lányok az állomásra, mert ott sok orosz van és látják, hogy ti németek vagyok és ezek... és akkor baj lesz. Csak menjetek kifelé és kifelé Pécsről Na hát akkor mentünk egy országút felé. Nagyárpád felé mentünk. Hát akkor jöttek oroszok, de hát ezek nem csináltak semmit. Nagykendő meg parasztszoknya volt rajtunk. A nagykendőt a fejünkre tettük és mentünk. Hát egész... nem is tudom, melyik állomáson voltunk. Na, gondoltuk, most itt leülünk és akkor vonaton megyünk (tovább). Ott már többen voltak, akik kiszöktek, mert találkoztunk. Kijött a vasutasnak a felesége: Maguk svábok, maguk kiszöktek! Majd én jelentem, majd ezek magukat elviszik! Hát most gyorsan tovább. Itt nem lehet felszállni. És akkor ezek az oroszok hoztak még embereket, ezek nem oroszok, hanem partizánok voltak, akik elhajtották a népet. És akkor hát ezek odajöttek és akkor gondoltuk, ezek bennünket agyonlőnek. Elmentek és akkor visszafelé mentünk, egész Vasas-Hirdig. Na, akkor mi hátul maradtunk és egy bement és váltott jegyet. És amikor a vonat jött, akkor beszálltunk. Tehát akkor is, mert volt egy kis sötétség, amikor hazaérkeztünk, akkor a túlsó oldalán kiszálltunk. Nem lehetett azon az oldalon, ahol az állomás van, hanem a túlsó oldalon mentem ki és haza. Amikor hazaértem, anyám mellett sok asszony volt, akiknek a lányai mind Pécsett voltak (és kérdezték), hogy mi lesz a gyerekekkel? Hátramentem a nagymamához. Azt mondta, te most itt vagy? A nagypapa bent volt és akart neked ennivalót vinni. Hát akkor most lehúzom a harisnyámat és megnézi a lábamat. Tiszta vér ez! Egy hétig rá volt száradva a vér. Lehúzta a harisnyát, hát összecsapta a kezét. Jaj, mondom, hozzon egy baltát, levágom mind a két lábamat, de Oroszországba nem megyek! Vesse meg az ágyat és én lefekszem és csinálja meg az ágyat, mintha nem is volna itt senki. Hazajött a nagyapám. „Hol van az Éva?” Most jönnek! Ezek bennünket agyonlőnek! Most mi lesz? „Még nem jött haza az Éva. Nem is merte (nagyanyám) megmondani. Na, akkor elment nagyapám vacsorázni és bement a szobába, akkor én kiszálltam az 132
