Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Bevezetés
ta” vezetőin kérte ezt számon, de azok rémhírnek minősítették a vádakat és mint ilyet utasították el. Továbbra is a hadifoglyok hazahozatalának legradikálisabb képviselői díszében tetszelegtek. Különösen erősen jelentkezett ez 1947 augusztusa körül, az országgyűlési választások idején. Ekkor politikai célzattal valóban jelentős számú hadifogoly, köztük jóvátételi közmunkás érkezett haza. Az elszállítások és a bírósági ítéletek fölvetik az ország szuverenitásának kérdését, illetőleg annak hiányát. A megszálló hatóságok tulajdonképpen saját territóriumuknak tekintették az országot, még akkor is, ha a Teheráni Konferencia megállapodásait formálisan betartották. Nevezetesen az igénybevételeknél a magyar hatóságokat nem kerülték meg. Számukra viszont nagyon kevés mozgásteret biztosítottak, a legtöbb esetben pedig egyenesen kizárták azt. A polgári személyek igénybevételére, illetőleg további sorsára némileg hatással volt a külpolitikai szituáció alakulása. Ennek megfelelően el kell különíteni az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása előtti, a megalakulásától a fegyverszüneti egyezmény megkötéséig (1944. december 21 .-1945. január 20.), majd a békeszerződés megkötéséig (1947. február 10.) és végül a hazahozatalig (1949. év vége) teijedő szakaszokat. A hatás különböző módon jelentkezett, ezért periodizációul nem alkalmazhatjuk. Mégis érdemes figyelni rá, mert sorskérdést jelent. Az első két szakasz fontos az elhurcolás szempontjából. Hadimunkáról, illetőleg , jóvátételi közmunkáról” van szó, ami végül is, mint látni fogjuk, az utóbbiba olvadt be nagyon sok esetben. A másik két szakasz abánásmóddal kapcsolatos. Az ellenséges fogadtatás fokozatosan oldódik, majd helyzetük 1948/49-re csaknem azonossá válik a szovjet állampolgárokéval. A „sorsközösség” növelte ugyan az együttérzést, de a tényeket nem teszi elfogadhatóvá. A térbeli elhatározásnál tekintettel kell lenni arra, hogy az elszállítás problémája nemcsak Magyarországon vetődött fel. Csehszlovákiából, Romániából, Jugoszláviából is jelentős tömegeket vittek el a Szovjetunióba. Jellegzetességük, hogy ezekben az országokban az igénybevétel a német származásúakat érintette. A magyar kisebbség Csehszlovákiában és Romániában az ország területén végzett közmunkát., Jóvátételi közmunka” csak Romániával, mint Németország csatlósával kapcsolatosan jöhet számba, a másik két győztes szomszéd államban egyértelműen a német lakossággal szembeni kollektív felelősségre vonásról van szó. A magyarországi események is rendelkeznek egyéni jelleggel. Azon felül, hogy a német nemzetiségű lakosság kollektív felelősségre vonásának ez volt az első láncszeme, melyet követett a földreform, a németeket sújtó elkobzásokkal, a német nemzetiségi oktatás megszüntetése, a politikai és a polgári jogok korlátozása, végül pedig a kitelepítés, a, jóvátételi közmunka” kiteijedt a magyar lakosságra is. Ilyen értelemben is kezdetét jelentette a magyar nép kollektív „bűnösségére” alapított kül- és belpolitikának, amely még hosszú évekig éreztette káros hatását. 12
