Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
Bevezetés
érkezettek észrevétlenül olvadtak be a helyi őslakosok, illetve a hasonló sorsú menekültek közé. Ez az egyik oka annak, hogy a Németországba érkezett egykori magyarországi németek a szülőföldjükről történt kitelepítésük utáni sorsa, az újonnan alakuló német társadalomba történő beilleszkedésük csaknem teljesen feltáratlan. A másik oka az, hogy a kitelepítettek történész garnitúrája a kérdéssel akkor sem tudott foglalkozni, ha azt célul tűzte maga elé. Egyszerűen nem tudták a kitelepítés megrázkódtatását magukban feldolgozni. Ha ehhez a ponthoz értek, hangjuk érthető módon elcsuklott, és csak a sérelmeket, illetőleg a magyarországi közelmúlt eseményeit járták többnyire körül. A magyarországi németek viszonylag kis létszáma és szétszórtsága is nehezítette a helyzetet. így fordulhatott elő, hogy az egyéb keleti német népcsoportok gazdag irodalmával ellentétben az egykori magyarországi németek az új hazájukban történt beilleszkedésükről tulajdonképpen nem tudnak történeti feldolgozást felmutatni. Pedig fontos lenne, mert a kitelepítéskor a szülők generációjába tartozókból ma már csak hírmondók maradtak, gyermekeik most vannak nagyszülő korban, az unokák pedig az eseményekről vajmi keveset tudnak. A németországi beilleszkedésről a magyarországi közvéleménynek sincsenek hiteles információi. Külsőségekből, a mai helyzetet visszavetítve ítélik meg az eseményeket, így a tragédia előttük is rejtve maradt. Itt az ideje tehát, hogy az egykori magyarországi németek sorsa alakulásának felkutatását megkezdjük, és az elért eredményeket további tudományos feldolgozásra rendelkezésre bocsássuk, illetőleg a remélhetően széles közvélemény elé tárjuk. Módszerül a német szakirodalom feltárását, elsősorban a magyarországi németekre is vonatkozó anyagának a bemutatását, a meglehetősen gyéren előforduló, speciálisan a magyarországi németekre vonatkozó levéltári források feltárását, valamint az eseményeket átéltekkel készített életút interjúknak a feldolgozását, az egyes sorsoknak az általánossal történő összevetését választottuk. E módszerhez az a meggyőződés fűződik, hogy a történteket, ha nem is általánosítva, maguk az átélők mondhatják el a leghitelesebben. Ezen túlmenően pedig képet kaphatunk az általános eseményekről és az egyéni sorsokról is. Az általánost így az egyes, az egyest pedig az általános erősíti. A meghallgatottak személyét úgy választottuk ki, hogy lehetőleg Magyarország valamennyi németek lakta területe képviselve legyen. Jelenlegi lakóhelyük Baden-Württemberg és Bajorország. Foglalkozásra nézve háziaszszonyok, földművesek, munkások, alkalmazottak, pedagógusok, tisztviselők, vállalkozók. Iskolai végzettségre nézve Magyarországon hat elemit végzettektől, az ipariskolát, középiskolát, egyetemet végzettekig minden réteg szerepel. A meghallgatottak zöme a „középső" generációhoz tartozik. Azok, akik a kitelepítés idején serdülők, vagy fiatal felnőttek voltak. Olyanok, akiknek a szülőföldről élénk emlékeik maradtak. Gyakorlati szervező munkájuk, önfeláldozó hozzáállásuk és nem utolsó sorban megszólalásuk nélkül a most közrebocsátott kötet nem valósulhatott volna meg. A szerző hálával és szeretettel emlékezik ezért rájuk, akik a gyűjtőmunka során élete egyik legnagyobb élményében részesítették.
