Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
III. Személyes átélés - Kapcsolat Magyarországgal
Maria Walter 1974-ben látogatott haza először. A tapasztaltak nem voltak számára sem kedvezőek: "Már nem sok ismerős volt ott. Csak nagyon kevés család, a legtöbben elmentek, akik meg ott maradtak, még ma is megkapják néha: „Svábbal nem tárgyalok." Ezért múlt el a honvágyam. Legbelül él csak. Sajnálom, hogy így alakult. Legbelül. De ha látom, hogy mennek a dolgok, akkor örülök, hogy nem kell többet odamennem." Csak 1986-ban volt először Magyarországon az evakuálást követően Andreas Schmidt. Bizonyára már voltak információi a magyarországi állapotokról, mert azokat nem jellemzi. A már hivatkozott bizottságok munkájában a közigazgatási-, a gazdasági-, a kulturális cseréket segítette elő. Élményeit, a sikereket lelkesült formában adja elő. Kapcsolat Magyarországgal A Magyarországhoz való kapcsolat magán viseli a honvágy jellegzetességeit. Dr. Paul Ginder az egykori szülőfalu patronálásában, a magyarországi múlt feltárásában, melyben maga is jelentős eredményeket ért el, és egyéb kulturális területeken lát lehetőséget a kapcsolattatásra. Josef Auth - kijelentése szerint - csak a magyarországi rokoni kapcsolatokat ápolja. Ugyanakkor viszont 1962-től kezdődően szervezi a kapcsolatokat szülőfaluja és más települések között. A máriakéméndiek találkozóját 1964-ben szervezte Ulmban, majd ezt követően minden negyedik évben találkoztak a kiűzött kéméndiek egymással. Elhatározták, hogy a falu templomának vásárolnak egy harangot, amit 1980-ban fel is avattak. Ezt követően 1984-ben Máriakéménden találkoztak egymással. Korábban, még a háború előtti időkben, kevés kapcsolata volt szülőfalujával. Úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat érzelmi síkon ezekben az években felerősödött. Gyakorlati kérdésekben azonban már ez nem jelentkezett. A Magyarországon maradt testvérének ugyanis, aki a szülőház visszavételén gondolkodva kikérte véleményét, azt felelte, ne tegye. Szederkényből, ahol akkoriban lakott az öccse, ugyanis könnyebben tud munkába járni. Josef Schmidt e kérdésben, gyakorló politikushoz méltóan határozott teóriával rendelkezik: „Viszonyom Magyarországhoz, a magyar néphez abszolút egyértelmű és világos. Mivel a kollektív vétkességet nem ismerem el, nem tarom lehetségesnek a magyar néppel való kibékülést, mivel nem szükséges. Azokkal szemben, akik felelősek azért, ami velünk történt, szükséges a kapcsolatok helyreállítása. Katolikus vagyok és azt mondom: „A bűnbocsánat előtt a bűnbánat dukál." Ez a bűnbánat nem következett be még teljes mértékben. Még nem mondták: „Gyónom és beismerem, hogy bűnöket követtem el." Meg fogjuk érteni, hogy itt olyan bűnöket követtek el, amelyeket meg kell bocsátani. Ha ma ismét kialakítják ugyanazokat a megjelenési formákat, ha emlékművet emelnek, akkor attól tartok, hogy ez az ügy még nincs lezárva." A magánéletére vonatkozóan azonban Josef Schmidt is másféle hangot üt meg, és
