Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A fogadtatás
H0610 számú szerelvényeket. Utasították a menekültügyi biztosokat, figyeljenek a hasonló esetekre, vagyis ne fogadják ezeket a szerelvényeket, mert ez megállapodás ellenes, és rossz fényt vet a német polgári és az amerikai katonai hatóságokra. A falvakba történő elhelyezés lehetősége és gyakorlata a kormányzati elképzeléseket nem igazolta. A településenként befogadásra meghatározott keleti menekült létszám ismeretében a polgármesterek a kerületi közigazgatási hivatalokhoz tiltakozó 39 levelek sorát írták. Az általunk vizsgált heilbronni kerületben Bochsen polgármestere már 1946. január 31-én lehetetlennek tartotta az előírt 140 keleti menekült befogadását. Indokolása szerint a falut a háború alatt 50%-ban lerombolták, aminek a 45%-a lakóház volt. Nagy nehézségek árán tudták csak a hajléktalanná vált helybelieket, és a máshonnan odakerült evakuáltakat és menekülteket, mintegy 120 személyt elhelyezni. Naponta járnak a polgármesteri hivatalba panaszaikkal, egy jobb elhelyezés érdekében. Teljes lehetetlenségnek tartotta a keleti menekültek elhelyezésére vonatkozó rendelet végrehajtását. Flein polgármestere 150-200 menekültet már elhelyezett. Rajtuk kívül helyet biztosított a Heilbronnbol és más településekről érkezett evakuáltaknak is. A most előírt 400 keleti menekültet az egyébként 2000 lakosú település, ahol már embertelen körülmények között élnek, nem tudja befogadni-jelentette február 3-án. Mintegy 100 főt azért talán el lehetne helyezni, de csak a lakossággal szembeni legnagyobb kényszerrel és erőszakkal. Eichelbergnek 1939-ben 312 lakosa volt. Ennek most 35%-a idegen, 83 evakuált és 24 keleti menekült. Az újabb 85 menekült elhelyezését az itteni polgármester is lehetetlen ügynek tartotta. A napi gondokat is meg kellett ezen felül oldani. Néhány fiatal pár házasodni akart, amihez lakást kértek, egy másik fiatal pár szülés előtt állt. Az evakuáltak is naponta felkeresték, és jobb lakásokat követeltek. Javasolta, hogy az előírt kontingenst a kerület vizsgálja felül, és legfeljebb csak 10-15 személy elhelyezésére kötelezze a községet. Eberstadt polgármestere is lehetetlennek tartotta 240 keleti menekült elhelyezését. Önszántából 23-at már befogadott, még 30-40-et tudna elhelyezni, miután a lakosság körében tovább puhatolózna. Hatszoros elhelyezési kötelezettséget írtak elő, holott a faluban a lakásviszonyok meglehetősen rosszak, egyetlen konyhás lakás sem szabad, mialatt minden keleti menekültet különálló szobában helyeztek el, és akik a parasztokkal együtt kénytelenek főzni. Barakk, vagy más ideiglenes elhelyezés építése is problémát okozna, mert a községének nincs megfelelő telke, a parasztok önszántukból pedig nem adnak építési telket. A kerületnek előbb meg kellene határoznia, hogy milyen elhelyezést biztosítson-javasolta. Flölzernben sem tudtak 60 menekültet, legfeljebb csak 10-et, elhelyezni, miután 9-nek már korábban biztosítottak helyet. Tömegszállás létrehozására alkalmas telket önkéntesen a helybeli parasztok itt sem biztosítottak.
