Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

I. Általános kép a menekültek befogadásáról és beilleszkedéséről - Intézményes segítségnyújtás

- A Kiegyenlítési Alapnak adott külön-pénzek - Visszaáramló kölcsönök - Hiteleszközök A kiegyenlítéshez szükséges anyagi eszközöket elsősorban a kiegyenlítési kötelezettségből, a háborúban és az azt követően átmentett vagyonok megterheléséből nyerték. További eszközöket jelentettek a pénzreform során keletkezett nyereségek lefölözései. A kiegyenlítési alap bevételeinek százalékos megoszlása az 1981 december 31-es állapot szerint a következő volt: Vagyondézsma 35,3%; jelzálognyereség 7,3%; kamatnyereség 1,5%; vagyonadó 19,2%; tartási segélyek 13,9%; különböző költségvetési segélyek 1,2%; térítések 11,6%; kamatok 9,2%; egyéb bevételek 0,8%. A Kiegyenlítési Törvény és más, a háború után hozott törvények olyan kiegyenlítést terveztek, amelyek a szükségállapotok megszüntetése, illetve a beilleszkedési célok szolgálata mellett az elszenvedett vagyonkárok enyhítésére is alkalmasak. Utóbbiak feltételezték a károk nagyságának a megállapítását. Az egységes elbírálás érdekében a kármegállapítási törvény kimondta, hogy az elveszett, vagy kárt szenvedett birtok értékét a korabeli adóalap szerint kell meghatározni. Az értéksemleges eljárással azt is igyekeztek megállapítani, hogy milyen eszközök szükségesek a kártalanítás megvalósítására. A kiegyenlítési munkának éppen a kármegállapítási része volt a legnehezebb. Több millió ügyben, többnyire hiányos adatok alapján kellett megállapítani a kár értékét. Első lépésként a Kármegállapítási Törvény fő kárként az elűzöttek kárait, a háborús károkat, majd a viszonylag kicsi helyi károkat rendelte megállapítani. Az elűzöttek kárainak megállapításához szükséges dokumentumok nagyon hiányosan álltak rendelkezésre. A kármegállapítás így nagyon hosszú időt vett igénybe, 198l-re azonban nagyrészt már befejeződött. A kártérítési kérelmeket 1970 végéig lehetett benyújtani. Azt követően csak az új jogi esemény bekövetkeztét követő három éven belül. 1981 végére 7 373 092 kérvényt nyújtottak be. Ennek 75,%-át jogosnak találták, 23,7%-át elutasították. A hiányzó 1%-ról nem született döntés. A kártérítést szociális fokozatok alapján degresszíve állapították meg. Összege a növekvő kárösszegnél abszolút értelemben ugyan emelkedett, százalékos aránya azonban csökkent. A később többször megemelt alapösszeg 5000 RM volt, amihez 100%-os kártérítés járult. A bejelentett károk zöme ebbe a kategóriába esett. Magasabb kárértéknél az arányok a következőképpen alakultak: 1-5 millió RM közötti összegnél a százalékos arány 11,4-ről 8,l-re csökkent. Az alapösszeg sok esetben a 10%-os Gyökértelenségi Hozzájárulással emelkedett, amit az elűzöttek és a szovjet zónából menekültek, valamint a hasonló státusban lévők 10000 RM-nál 50000 RM-nál 100000 RM-nál 80% 40% 25%