Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

I. Általános kép a menekültek befogadásáról és beilleszkedéséről - Intézményes segítségnyújtás

A bajor törvény a teljes egyenjogúság kimondása mellett részletesen meghatározta a menekültek körébe tartozókat: Mindazon német állampolgárságú és népi hovatartozású személy, akiknek állandó lakhelye 1945.január l-jén a Német Birodalom határain kívül volt az 1938. március 1-i állapotok szerint s onnan elmenekültek, kiutasíttattak vagy hadifogságból elbocsáttattak, hazájukba vissza nem térhetnek és Bajorországban állandó lakhelyet létesítettek (1. § I.I.). Mindazon német állampolgárságú személyek, akik 1945.január l-jén a Német Keleti Tartományokban, az Oderától és Görlitzi Neiße-töl keletre laktak (1939.9.1. területi viszonyok szerint), s onnan elmenekültek, kiutasíttattak vagy hadifogságból elbocsáttattak, hazájukba vissza nemérhetnek és Bajorországban állandó lakhelyet létesítettek (I.2.). Azon személyek, akikre-anélkül, hogy a fenti csoportokhoz tartoznának-az illetékes minisztérium a törvényt egészben vagy részben alkalmazhatónak nyilvánítja (1.3.) A jelen törvény rendelkezései nem érintik az evakuált személyeket. Evakuáltnak minősültek azon személyek, akik 1939.9.l-jétől a háborús események következtében hatósági intézkedésre vagy önként Bajorországban létesítettek állandó lakhelyet (II). A bajor menekült-törvény rendelkezett még az őslakos németek közé történő beilleszkedés elveiről az állampolgárság kérdéséről, a menekültek részére igazolványok kiadásáról, szociális kérdésekről és a menekültek szervezeteiről. A menekültek mélyen átérezték tragikus helyzetüket és a nagylelkű fogadtatást, melyben jövőjük egyetlen lehetősége rejlett, és az új haza mellett az elűzöttek „Magna Chartájában" (Die Magna Charta der vertriebenen Deutschen) hűségesküt tettek: „Isten és az emberek előtti felelősségük tudatában, a keresztény nyugati kultúrkörhöz való tartozásuk tudatában, német népiségük tudatában, és felismerve minden európai nép közös feladatát a több millió hazájából elűzött választott képviselői alapos mérlegelés valamint lelkiismeretük vizsgálata után elhatározták, hogy a német népek a világ nyilvánossága előtt ünnepélyes nyilatkozatot tesznek, mely rögzíti azon kötelességeket és jogokat, melyeket a hazájukból elűzött németek alaptörvényükként és a szabad és egyesült Európa megteremtésének alapfeltételeiként ismernek el. Mi, hazánkból elűzöttek, lemondunk a bosszúról és megtorlásról. Ezen elhatározásunk komoly és szent, emlékezve arra a végtelen szenvedésre, melyet különösen az utolsó évtized okozott az emberiségnek. Minden erőnkkel támogatni fogunk minden kezdeményezést, amely az egyesült Európa megteremtését célozza, melyben a népek félelem és kényszer nélkül élhetnek. Kemény és fáradhatatlan munkával fogunk résztvenni Németország és Európa újrafelépítésében. Hazánkat elvesztettük. A hontalanok idegenek ezen a földön. Isten az embereket hazájukba teremtette. Az ember kényszerrel való megfosztása hazájától az ember lelkének megölését jelenti. Mi megéltük és elszenvedtük ezt a sorsot. Ezért úgy érezzük, hivatottak vagyunk azt kívánni, hogy a hazához való jog mint az emberiségnek Isten által adatott alapjoga ismertessék el és valósíttassék meg. Ameddig ezen jog számunkra nem valósult meg, nem akarunk tét-