Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Magenheim Péter

MAGENHEIM PÉTER (Szulák, 1026) német földműves, akit 1044-ben az SS-be kényszerrel besoroztak. Többedmagával november 25-én megszökött, és szülőfalujában bujkéüt. Katonaviseltségére tekintettel ejtették foglyul. helvétet: Szulok, 1992 1944. december 6-án jöttek be Szulokba (Somogy megye) az oroszok. December 2()-án dobolták, hogy aki katona volt, az jelentkezzen. Én is jelentkeztem, meg a többiek is innen Szülőkből, talán százan is. Istvándiba kelleti menni. Azl mondták, hogy ott kapjuk a dokumentumot. De ott másnap nem volt a dokumentumokról szó. Istvándiban volt az orosz parancsnokság. Este meg mindenki kimehetett az ismerősökhöz. Én is kimentem, ott aludtam, másnap visszamentünk. Voltak, akik hazamentek és nem jöttek vissza. Azok jártak jól! Másnap elvittek bennünket Szigetvárra, a Zrinyi laktanyába. Ott voltunk december 22-től szilveszterig, utána Kaposvárra vittek. Ott is egy laktanyába, nem messze a vasútállomásié)!. Január l()-én Baja következett. Akkor már láttuk, hogy valami nem stimmel. Január 22-ig voltunk itt, majd Temesvárra vittek. Baján is a laktanyában voltunk, az utász laktanyában. 27-én értünk Temesvárra. Hét napig voltunk a vagonban. Meleg étel nem volt. Volt köztünk olyan, aki nagyon szomjazott, azok valamilyen csajkalelcségct engedtek ki az ablakon, és szedték a havat. Azt olvasztották, és azt itták. Ott volt egy falubelim, az is ezt csinálta. Az őr észrevette, és átlőtte a karját. Temesváron egy nagy barakkszerű épületben nem is tudom hány ezren voltunk bent. Úgy álltunk ott, mint egy összeterelt birkanyáj. Másnap elhelyeztek bennünket barakkokba, dc annyian voltunk egy barakkszobában! Háromszázan voltunk. Háromemeletes priccs-félcség volt benne. Reggeli vagy vacsora nem volt. A konyha állandóan tűzött. Aki éjjel 12-kor került sorra, az éjjel 12kor evett, aki hajnalban, az hajnalban! Világítás nem volt. Mivel világítottunk? Forgácsfélcségct aprítottunk, és azt gyújtottuk meg, és annak a lángja mellett osztottuk el a vacsorát, az ebédet vagy ami éppen volt, de ott nem volt időhöz kötve. Tisztálkodási lehetőség ott nem volt! Ahogy az ereszről csöpögött le a víz, avval mosakodtunk. Tetű az volt bőven! Hát ott nagyon sokan meg is haltak. Tífuszban. Február 18-ig voltunk ott, akkor egy transzportot visszavittek, amibe én is beleestem, Szegedre. Reménykedni kezdtünk, ha onnan visszavisznek bennünket Szegedre, talán szabadulunk! A Csillag-börtönbe vittek bennünket. Egy pár napig ott voltam, utána elvittek néhányunkat a börtön kendergyárába. Egyszer, amikor már vége volt a háborúnak, kivittek bennünket a szegcdi reptérre. Hát olt csak voltunk, vártuk hogy mí lesz. velünk. A szülők is jöttek láto-