Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Kővágó János

KŐVÁGÓ JÁNOS (Bezedek, 1919) hadapródőrmester. Sebesültként ke­rüli Németország különböző hadikórházaiba. Amerikai és angol hadifogoly. Szökve érkezeti haza. Felvétel: Pécs. 1900. Kisilvára kaptam behívót, az 1. Erődzászlóaljhoz. Kisilva Beszterce­Naszód megyében van, közel a Radnai-hágóhoz. A zászlóalj az erődvonal védelmét lett volna hivatva ellátni. Erre azonban nem került sor, mert a románok kapitulációja után a szovjet katonai egységek délről az erődvo­nalal megkerülték. Nagyváradon voltak, amikor még mindig ott volt a zászlóaljunk. Én nem, mert közben egy lőszervonat parancsnokaként Zircre kerültem. A zászlóalj végül is nem keveredett harcba. (...) Zircen működölt egy parancsnokság féle, egészen 1944.decembcr 23­ig. Akkor parancsot kaptunk, hogy telepedjünk át Vas megyébe. Barabás főhadnagy barátommal a vcszprémvarsányi állomáson, ahol a vonatunk vesztegelt, arról beszélgettünk, hogy itt meg kellene várni a feleségét, aki Budapestre ment, mert az apját vezérőrnaggyá nevezték ki. Itt fog talál­kozni vele. Valóban találkoztak is. Ezt csak azért említem meg, mert az­tán a következő éjszakán egy csúnya szerencsétlenség történt velünk. A fiatalasszonyka is felszállt a vonatra és december 23-ről 24-rc virradó éj­szaka Vcszprémvarsány és Kisbér között a vonatunk összeütközött egy német szerelvénnyel. Ennek következtében jó néhányan meghallak, köz­tük ez a fiatalasszonyka is. Én bordatöréssel és lábujj roncsolással úsztam meg ezt a dolgot. A pápai kórházba kerültem. Micsoda jajgatás, ordítás volt! Azt hittem légitámadás ért bennünket. Az oroszok Pápán már bombáztak bennünket. Tarthatatlanná vált a helyzet, úgy, hogy egy kórházvonatot állítottak össze, és bár mi semmi­képpen sem akartuk Magyarországot elhagyni, nem tudtunk kibújni aló­la. A kórházvonatba beraklak és elvittek bennünket Németországba, a Berlintől észak-nyugatra, kürülbelül 70 kilométerre fekvő Ncuropi nevű városba. Egy hatalmas kórház volt, eredetileg elmegyógyintézet, de az ot­tani elmebetegeket injekcióval mintegy kivégezték. Egy kis operáción is átestem, mert a ball lábomon volt olyan ujj, ami annyira összeroncsoló­dott, hogy megmenteni már nem lehetett. Ezt leamputálták, de ez nem lényeges dolog! Összejött olt körülbelül kétszáz magyar hadifogoly, köztük néhány liszt is, de ahogy gyógyullak, úgy elhagylak a kórházat. A végén én ma­radtam egyedül altiszt, körülbelül 70 magyar sebesülnél. Egy délután, sé­ta után, amikor hazamentem, lel voll fordulva minden. A magyar sebesül­

Next

/
Oldalképek
Tartalom