Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Sugár Győző

velünk, de arra nem emlékszem, hogy őket is hazaszállították volna. Többségükben svábok voltak. Azt hiszem az SS-ben szolgáltak. A ruhájuk is német volt. A hadifogságban az unalom miatt, ahogy mi azt hadifogoly zsargonnal mondtuk, az ember pihentagyú lesz. Mi is, amikor a kapituláció után visszakerültünk a klitmölleri laktanyába, sárga kaszinót alakítottunk. Az időt avval töltöttük, hogy különböző bolondságokat, kártyapartikat, pingpong versenyt csináltunk, hogy avval is a feszültséget oldjuk. Hozzá kell tennem, hogy ez a feszültség sem a dániai tartózkodásunk alatt, sem Eselheidében nem fokozódott annyira, hogy a hadifogolytársak között atrocitások, súlyos veszekedések alakultak volna ki. Konszolidáltabb volt a helyzet, mint ahogy hallottam a keleti táborokról. A magyar egyenruhánk meglehetősen elhasználódott. Lerongyolódtunk. Az angolok angol egyenruhát adtak a részünkre. Ezek elég jó állapotban voltak. Az egyenruhának a hátán egy nagy kőralakot kivágtak és helyébe egy nagy színes pokróedarabot varrtak. A nadrágnak a két térdét sárkányidom alakban ugyancsak kivágták, és a szabók egy rikító színű pokrócdarabot varrtak a helyérc. Ez jelentette, hogy hadifogoly az illető. Amikor a hazaszállítás megindult, akkor ezeket a ruhákat le kellett adni, és a magyar katonaköpenyt vagy feketére vagy barnára, az angol kelmefestők megfestették. Nagyon jó állapotban lévő, feketére vagy barnára lestett angol katonaruhát kaptunk, és ebben szállítottak bennünket haza. Ezeknek már nem volt kivágva sem a térde, sem a háta. 1946 májusában a tábor drótkerítésének a lebontását az angolok megkezdték. A hírek is elterjedlek arról, hogy megindul a transzport, és haza kerülünk Magyarországra. Én 1946. május 10-én szereltem le, hogy ezt a kifejezést használjam. Megkaptam az elbocsátó papíromat, és a transzporttal 18-án érkeztem haza Magyarországra. A kaposvári szűrőtáborba kerültünk, ahol az. - akkori szóval élve - úgynevezett káderozás történt. Megkérdezték, hogy kik voltak a parancsnokaink, milyen alakulatnál szolgáltunk. Az első felszólításuk az volt, amikor a szűrőtábor udvarán felsorakoztattak bennünket, hogy jobbra álljanak azok, akik a magyar honvédségnél szolgáltak, balra azok, akik az SS-ben. Egy napol töltöttem a szűrőláborban, és vonattal Pécsre utaztam. Ill a katonai D-osztályon kellelt jelentkezni. Ellenem irányuló feljegyzésük nem volt, minden további nélkül hazaengedtek. Iskolai tanulmányaimat befejeztem, szeptemberben osztályvizsgát lettem. A tanítói oklevél megszerzése után különböző helyekre adtam bc pályázatot, azonban azokra választ nem kaplam. Érdeklődésem után megtudtam, hogy mivel csak 1946 májusában jöttem haza, akkor már igazoló bizottság nem működön. Nyugatosnak számítottam. Megvonták sza-