Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Sugár Győző

nem is láttunk. Ahogy említettem, mi mint leventék, a kisegítő karhatal­mi alakulattal kerültünk ki. Zalaszentgróton soroztak bennünket, és az­után kerültünk ki Németországba, majd Dániába. Korosztályunk szerint tulajdonképn fiatalabbak voltunk mint a rendes sorkatonák. Hírét tették annak, hogy a fiatalkorúak részére egy külön tábor alakul. Ekkor század­parancsnokunknak, aki változatlanul Bánhidi hadnagy volt, szóltunk, és a zászlőaljparancsnoknak is, aki akkor már Tallár Károly, ugyancsak Pécs­ről elszármazott százados volt, kértük hogy engedjen át bennünket a fia­talkorúak táborába. Kérésünknek eleget tettek, és a fiatalkorúak táborá­ba - nem tudom már a község nevét - költöztünk át. Ugyancsak Schles­wig-Hollsteiben volt. Én a szememmel megbetegedtem, és a továbbiak­ról, hogy ott mi történt, mikor hagyták el Schleswig-Hollsteint, nem tu­dok mondani semmit. A hedvigen kogi kórházba kerültem be szembetegségemmel, ami el­képzelhető, hogy összefüggésben van a hermingi robbanással. Hedvigen Kogot azelőtt Adolf Hitler Kognak nevezték. Ezt onnan tudom, hogy a község jelzőtábláját kidőlve láttam, amin Adolf Hitler Kog cinevezés sze­repelt. A kog, az tulajdonképpen egy gátköz, mert a tenger hullámaitól a termőföldeket magas gátakkal védték. A két gát között kialakult telepü­lést nevezték kognak. Amikor még a kórházban kezelték a szememet, nem emlékszem már pontosan, de 1945 augusztusában vagy szeptemberében, telefonon fel­hívtak avval, hogy Schleswig-Hollsteint az én alakulatom is elhagyja, és ha tudok, menjek cl velük. Nem tudtam velük menni, mert a kezelő orvo­som, mivel a gyógyulásom nem következett be, nem engedett cl. Ez egy német katonai kórház volt. Az orvosok is németek voltak. A kórházból csak 1945 novemberének végén engedtek ki, amikor is Wesselburen nevű városkában lévő, úgynevezett Ausländer táborba vittek. Ez is katonai tá­bor volt, mindenki katona volt ott. Voltak ott magyarok, románok, cse­hek, horvátok, még törökök is. Mind katona volt, még katonaruhában is voltunk. Ez az Ausländer tábor aztán állandó jelleggel több schleswig­hollsteini német községekbe vándorolt. Arra emlékszem, hogy vöröske­resztes vonattal 1946. március 15-én elszállítottak bennünket Münster­be, onnan pedig autóval - tulajdonképpen ekkor láttam először angol ka­tonát - Eselheidebe. Eselheide, mint ahogy a neve is mondja, egy nagy homokpuszta volt. Drótkerítéssel volt körülvéve. Néhány fabarakk, de többségében lebetonozott részre épített bádog barakkból épített tábor volt. Ebben a táborban helyeztek el aztán bennünket. Akkor már angol őrség volt. Az angol királyi hadsereg skót alakulata volt a mi őrségünk. Nem kellett dolgozni. Beszélgetéssel, kártyázással töltöttük az időt. Egyre türelmetlenebbül mindenki, mert hírekel nem kaptunk hazulról, és hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom