Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A hazaérkezettek száma és a veszteség aránya
nek előtt így történt ez Románia esetében, ahová 15-20 ezer fő tért vissza. 113 A jugoszláv illetékességűek, legalábbis egy része, Debrecenbe érkezett, majd Szegeden kerültek táborba, ahol megvárták átvételüket. Várható számukat 1948 novemberében 600 főre tették. 114 Csehszlovákia a Magyarország területére érkezetteket, minden bizonnyal az éppen folyamatban lévő lakosságcserére is tekintettel, nem vette át. Ha elfogadjuk, hogy a Szovjetunióban 700 ezer magyar hadifogoly került, az elcsatolt területekről származó, magyar és nem magyar nemzetiségű katonákkal együtt, akkor a veszteség arányát a következőkben állapíthatjuk meg: Az 1945-1946-ra vonatkozó szovjet adatokkal történt számítás esetén a veszteség (ide most az utódállamokba közvetlenül visszaérkezettek is értendők) 40,4%-tól 45,2%-ig, a magyar 1945-1946-os adatokkal 27,5%-tól 33,2%-ig terjedő arányú. A nyugati hadifoglyoknak egyharmada nem érkezett haza. Összességében az 1 millió hadifogolynak és a hadifogolyként kezelt polgári személyeknek 29,3-41,7%-a nem tért vissza a megváltozott területű országba. A könnyebbség kedvéért a vissza nem tértek arányát úgy a keleti, mint a nyugati hadifoglyok esetében egyharmad körülinek foghatjuk fel, de amíg a nyugatiak nagyrésze „csak" hazát változtatott, addig a keleti hadifoglyok veszteségei döntő mértékben elhalálozásokat jelentenek. Abszolút értékben a veszteségek a középarányosokat figyelembe véve, a szovjet adatokkal történt számítás esetében 300 ezer, a magyar adatok használatával 213 ezer. Ha ebből a számból levonjuk azt a 15-20 ezer főt, akik az utódállamok területére közvetlenül visszajuthattak, akkor az elhalt magyar hadifoglyok számát kerekítve 200280 ezerben jelölhetjük meg, ami mintegy kétszerese a hadszintéren elesettek számának.
