Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A közvélemény tájékoztatása a hadifoglyok sorsáról

fogság szembeállítása mutatkozott. Találtak is erre megfelelő médiumot egy (feltehetően megfélemlített) sváb parasztember személyében. A csehországi Budweiseben esett amerikai fogságba, odáig hajtotta társaival együtt a tisztek rémisztgetése. Mivel korábban a keleti fronton harcoltak, az amerikaiak átadták őket a szovjeteknek. „Az amerikaiaknál 500 ember részére kaptunk enni napjában 10-12 kenyeret és 1 darab lőfejet, meg 1 darab lófarkat...Az orosz fertőtlenítő táborban nagy tányér bablevest, 60 dkg hőfehért kenyeret nyomtak a kezünkbe." Isevszkben, 14 napos pihenés után alig várták, hogy valami elfoglaltságot találjanak maguknak. „Rájöttünk, hogy szebb az a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a munkásember ne csak dolgozzon, hanem saját magára is gondolhasson, jót ehessen, olvashasson, művelődjön s pihenjen. Mindezek a feltételek nékünk hadifoglyoknak is megadattak."

96 A választások után mérsékeltebbé valló hazaszállítások miatt újból rémhírek terjedtek el, aminek lecsendcsítésérc sorompóba lépett dr. Boros István egykori internacionalista, baranyai főispán, az MKP egyik megyei vezetője is, aki októberben több hetet töltött hivatalosan a Szovjetunióban. Hadifogolytáborban ugyan nem volt, de a munkahelyeken, sőt a sztálingrádi operában és a stadionban találkozott pécsiekkel. A tőlük, és a hivatalos helyeken kapott információk alapján állította, hogy a hazaszállítás nem akadt meg, csupán a szovjet vasutak őszi csúcsforgalma nehezíti. A hadifoglyok állítása szerint - meg voltak győződve arról, hogy hamarosan hazakerülnek. Valamennyien jól érzik magukat, meg vannak elégedve a helyzettel. Az ellátásra egyáltalán nem panaszkodnak, mind rendcsen tápláltak, öltözködésük is az időjárásnak megfelelő. Egyedül a honvágy bántja őket. 1948 tavaszára a sajtóban újabb hangsúlyeltolódás észlelhető. Ugyan a lapok továbbra is rendszeresen tudósítanak a Máramarosszigetrc, Debrecenbe, vagy éppen a lakóhelyre érkezett hadifoglyokról, a legfőbb tevékenységük azonban már az itthonlévők megnyerése. Rákosi április 25-én Mezőberényben tartolt nagygyűlésén is felhasználta ezt a hálás témát. Beszédét avval a Moszkvából kapott hírei vezette be, hogy az első hadifogolyszerelvény 25-én megérkezett Máramarosszigctre, és május végéig 30 ezer fogoly fog hazaérkezni. Csak a kellő hangulatot így megteremtve tért ki az államosításra, a két munkáspárt egyesítésére, az ötéves terv kidolgozására.

98 Ezek után a sajtóban olyan hadifoglyot „szólaltattak meg", aki miután a lágerek könyvtárában megismerkedett Lenin és Sztálin műveivel, így tudja, hogy hol a helye. „Szívvel-lélekkel bekapcsolódom az itthoni munkába" - jelentette ki. A lágerélettel kapcsolatban annyit mondott, hogy 1945-ben, amikor éppen hogy végetért a háború, még gyönge volt az ellátás, de sohasem gyöngébb, mint az orosz népé. Amikor a lakosság csak